Article on dating – a must read!

If People Had Honest First Date Conversations

AUGUST 4, 2016
BY JENNIFER GARAM

Me: Oh my God, I just feel, like, instantly attracted to you.

Him: Yeah, I totally want to fuck you, too.

Me: And it’s so easy to talk to you! The conversation just flows. Do you have any wounds?

Him: Wounds? What do you—

Me: Like, deep psychological wounds. Usually I only feel this kind of connection with people who are deeply wounded. Like me. Because our wounds resonate. Which is what creates that feeling like we’ve known each other forever, and also the immediate, intense chemistry. According to Harville Hendrix anyway, that’s his theory in Keeping the Love You Find, which really speaks to me as, you know, The Truth. So . . . do you?

“Usually I only feel this kind of connection with people who are deeply wounded.”_
Him: Well, my father abandoned me when I was a child.

Me: I knew it!!! The attraction is so strong, I knew it was something big like that. How old were you?

Him: He left when I was 5, and we’ve been estranged ever since.

Me: Perfect! Your wounds will get along great with mine. Because I like to abandon myself and focus all my energy into taking care of and healing deeply wounded men. Are you in therapy?

Him: Nope.

Me: Uh huh . . . Open to it? Like, couples therapy?

Him: I think it’s a little early for . . . uh, and the way I was raised—don’t have feelings, don’t talk about your feelings—therapy pretty much goes against that.

Me: So, would you say you’re cold and withholding?

Him: Yup, definitely cold and withholding.

Me: But you seem so warm and available tonight.

Him: That’s because I’m hot and cold. I can be very loving, and then completely withdraw.

Me: Hot and cold is MY TYPE! The way it interacts with my insecure attachment and abandonment issues causes pain that feels both excruciating and familiar. Anything else?

“Hot and cold is MY TYPE!”_
Him: Well, I’m a workaholic, so there’s that.

Me: Great, both of my parents are workaholics, so that’s totally in my wheelhouse. Don’t worry, I’m completely comfortable feeling neglected by you because your top priority is your job.

Him: You seem like you have really low self-esteem.

Me: Yeah, I do.

Him: And are pretty needy.

Me: Guilty! Super-needy. Basically a bottomless pit of need.

Him: My Mom smothered me so your neediness is definitely going to trigger me.

“I’m basically a bottomless pit of need.”_
Me: I knew it! I knew there was more. Because you feel like my soul mate so we have to be resonating on multiple layers of woundedness. How did your mother smother you?

Him: I was never allowed to express what I needed and always had to put what she wanted first. When my father left, she started confiding in me about how depressed she was. But I was only 5. And I felt like I had to take care of her and be the grown-up.

Me: So you have depression in your family?

Him: Oh, yeah.

Me: Cool, cool. I’m severely depressed. Most days I can’t even get out of bed!

Him: So I’ll probably try to caretake you, like I had to do with my Mom, and then wind up resenting you.

Me: That sounds about right.

Him: And when you express your needs, I’ll project that you’re my mother smothering me with her needs and destroying my childhood.

Me: And I’ll project that you’re my father neglecting and emotionally abandoning me, in the never-ending cycle of pain I’ve been recreating with every man I’ve ever dated. At which point I’ll become even more needy.

Him: That’s when I’ll probably disappear, and escape through workaholism, binge-drinking, or one of my other avoidant behaviors that I use as coping mechanisms.

Me: And we can both unconsciously act out our childhood trauma on each other in such a way that it will essentially be like my father is in a relationship with your mother.

“We can both unconsciously act out our childhood trauma on each other.”_
Him: That’s how it always goes.

Me: By the way, what are you looking for?

Him: Well I sure as hell don’t want to be in a relationship. I just want someone I can fuck, who’s cool with me fucking other people.

Me: So you can avoid your feelings by keeping things on the surface?

Him: Yup. You cool with that?

Me: Well, I really like you, so I’ll say I’m cool with that, because I believe that I can change your mind by proving how fun and entertaining and worthy of your love I am.

Him: That sounds like a disaster waiting to happen. But you’ll still fuck me, right?

Me: Oh, yeah, totally.

Him: So . . . should we get out of here?

Me: Yeah. You’ll pick up the bill, right? I know I’m supposed to be feminist or whatever, but I really just want to be treated. Whenever I offer to chip in and the guy accepts, I get pissed. Plus I’m broke and there’s no way I could afford this place if you weren’t paying.

Him: I got it.

Me: You don’t mind? I mean, I just feel worried that you’ll think I’m taking advantage of you or using you because you have that high-powered job and are like, loaded—

Him: The upside of workaholism . . .

Me: And I know, feminism, blah, blah, blah, but honestly your job really impresses me, and intimidates me, and I feel like you’re up on this pedestal and I’m just so lucky that you picked me and like me and want to spend time with me and like, I don’t deserve you, and when you figure that out, when you see the real me, you’re going to realize that I’m not who you thought I was and you’ll leave me.

Him: Oh, that happens to me all the time. Women put me on a pedestal, and I feel this pressure, because I know I’m not who they think I am, who they want me to be. So I reject them before they have a chance to see the real me and reject me. Ready to go?

Me: Oh yeah, just, if I sleep with you tonight, you’ll call me afterwards, right? You’ll ask me out again? Because if you don’t I’ll feel like I’m going to die from the God-sized hole inside me.

Him: Um, probably not. I probably won’t call.

Me: I think you’re just saying that. I’ll change your mind . . .

Source and the full article HERE – theestablishment.co

Végre!

Győzünk? Ugye most végre győzünk?

Egy világ fog összedölni benne, ha most nem győzünk! Olyan szar az élet, de ha a fiúk most győznek, minden egy kicsit szebbnek tűnik majd egy ideig.

Torka szakadtából üvőlt minden szitkozódást, ami csak az eszébe jut. Végre ki lehet élni évtizedek megaláztatásának fájdalmát és dühét. A fiúk helyette és érte harcolnak. Azok a fiúk!

Az emberek többségében nincsen tisztelet, nem csupán egy másik ember iránt, de önmaga iránt sem. Az, aki hajlandó ’a mert nincsen más’ leple alatt 7oo forintos órabérért dolgozni, vagy megpróbálni a gyerekét etetni, havi 8o.ooo-ből, annak ezek A PILANATOK az életben. Azok a pillanatok, amikor győztesnek érezheti magát a vesztesek világában.

Ha a fijúk, most berugják azt a gól, akkor örömmel telik meg a szive a mindennapok nyomasztó szomorúsága után. Végre egy pillanatra élőnek, lélegzőnek és nem csupán egy gépnek érzi magát. Hirtelen az élet egy ajándékká válik, amelyben lehetnek csodás pillanatok is. Például, amikor a fiúk berúgják azt a várva várt gólt.

Már az is egy csoda, hogy ott lehetünk, mert már vagy 4o éve nem jártunk a kiválasztottak között, nem hogy a nyertesek között. És, amikor bejutottunk könnyek görögtek végig megviselt arcán. Végre, a fiúk egy kis örömet csentek a életébe.

Végre.

Alfoldi interview

A. R.: Én már nem vagyok dühös. Amit én gondolok a világról, azzal kisebbségben vagyok. Ha elfogadjuk a rendszert, és azon belül próbálunk meg kevésbé bekoszolódni – az ellen már nincs mit dühösnek lenni. Beállt a „boldog békeidő”. Én már nem hőbörgök. Teszem a dolgom. Ez az ország, ezt az irányt megszavazta, és szerintem még egyszer meg fogja szavazni. Tehát, lehet, hogy én gondolom rosszul, hogy mi a jó út. De én nem tudom jónak gondolni az olyan utat, ami bármilyen hűséget vár el mindentől függetlenül. Szerintem a teljesítmény számít, nem az, kire szavaz valaki. Ebből a szempontból persze nekem mindenképp jó, hogy ilyen sokat hívnak külföldre. Nem vagyok kiszolgáltatott, hogy beállok-e a sorba, vagy sem.

Én úgy látom, ebben az országban nem számítanak a tények. Itt minden csodálatos. Nem számít, ki mennyit lop, nem számítanak a gazdasági adatok, hány ember él mélyszegénységben, vagy hány ember munkanélküli. Az számít, amiben hinni akarunk. Nem számít a valóság. Én egy olyan színházzal nem tudok mit kezdeni, amiben deklaráltan nem számít a valóság.

HVG – Teljes cikk

The reasons for leaving …

7 Reasons I Am Leaving Hungary
Extracts from the article

“Today, Budapest has become a depressing place to live, many of the art cinemas have closed. Some theaters have been taken over by directors loyal to Fidesz, usually as a result of a rigged hiring process, chasing away talented people. Old, beautiful buildings are still crumbling, and poverty is more visible than ever.

For eight years my taxes have supported corrupt politicians and a state that increasingly fails to provide basic services.

Hungary is not a dictatorship anymore, but forty years after my mother left, I am leaving for similar reasons:

I want to live in country where I’m treated as a citizen – not as a subject.
Where people’s success depends on talent and hard work – not political connections.
Where state funds are used to secure efficient public services – not the wealth of the elite.
I want to live in a country were people, who work hard and follow the rules don’t have to struggle to make ends meet.
Where crime is prosecuted regardless of the political connections of the suspect.
Where policy is decided through open debate, and not by whatever the country’s leader happens to think on that given day.
Where Western values are the norm and Moscow is not a role model for government.

Here are my own personal reasons of leaving Hungary:

1. Low Wages – Long Working Hours

While Hungarians work more hours than most – at least on paper – they are paid less than most Europeans. Hungary ranks 7th in hours worked among OECD countries.

If you live in Budapest, you have to work longer for your Big Mac than most of your peers in the neighboring capitals – including Sofia, Prague, Warsaw, and Bratislava. Only the guy in Bucharest has to work longer (0.3 minutes) for his lunch at McDonald’s – if we believe the statistics. Small comfort.

For me, it meant that I couldn’t afford a decent lifestyle on an above average salary – by which I mean eating out once in a while, going on a holiday, or purchase books while also saving for a rainy day. For many Hungarian families going out for a movie and a snack is a rare treat even with full time jobs.

2. High taxes and a lousy welfare state

Hungarian taxation of wages is among the highest in the EU – Hungary is surpassed only by Belgium, Austria, and Germany. Needless to say, there is a difference between services provided by the German and the Hungarian state. In Hungary you have to bribe the doctor and hospital staff if you want a relatively decent health care service. Or you can opt for private health care, out of your own pocket.

In a country, where the net average wage is around 500 euros per month, this is not a realistic option for most people.

3. The M3 metro line in Budapest

This is how the metro line I used to take to work looks like:
There is no air conditioning and 30 degrees Celsius is common inside the trains. Most of these wagons were built in the seventies, and some of them have actually caught fire during service.

4. National Tobacco Stores

Budapest is littered with so called National Tobacco Stores – they are exclusively licensed to sell tobacco products. These are one of the many corruption scandals linked to the Orbán-government. A Fidesz mayor was caught on tape deliberating who is worthy of license in his town – based on loyalty to Fidesz. As a result, many shop owners have lost their businesses. The chief prosecutor – nominated by Fidesz – declined to investigate. If you purchase something in one of these shops you are supporting a business of cronies.

Personally, I am disgusted every time I see one of these shops – for me they are a symbol of government-sponsored robbery and corruption.

By the way – the Orbán-government loves to name all things Nemzeti (national) probably because it makes them look patriotic.

Ever since the migration crisis hit Hungary last summer, Orbán has competed with the far-right Jobbik party for the nationalist votes. This is also a useful tool for avoiding to talk about the dismal state Hungary is currently in (see previous comments).

The public broadcaster is churning out propaganda masqueraded as news. One case tells it all: Dániel Papp, a journalist working for the public broadcaster falsified a report with the intent to embarrass a foreign critic of Orbán. When he was exposed, instead of getting the sack, he was promoted. (But at least it’s now legal to call him a news falsifier (hírhamisító) because he lost a court case against it.

The state broadcaster’s new coverage of the recent teachers’ protest was biased, portraying the demonstrators as stooges for the opposition – which in Fidesz’s world view means ‘serving foreign interests’.

6. Crony capitalism

One of the major oligarchs is Lajos Simicska. He used to be friends with Viktor Orbán, their relationship goes back decades. Before falling out with Orbán, Simicska used to win major government contracts and tenders. The reason behind his success was that the government wanted to create Hungarian capitalists – Hungarians with capital. Now that Simicska and Orbán are not friends anymore, his companies are apparently not Hungarian enough for the state. There are new winners – from among Orbán’s friends and family.

A company owned by Orbán’s son-in-law, for instance, has won major contracts for street lights in cities run by Fidesz. As the Hungarian Spectrum writes:

“work in Zalaegerszeg, which seems to have been less than satisfactory. In some parts of the city it is pitch dark, while in others pedestrians have difficulty navigating because the streetlights shine only on the road, leaving the sidewalks practically unlighted.”

This is a video from a mid-sized town after they equipped it with new street lights. It is a ride downtown, not in the outskirts. Pedestrians are not visible, zebra crossings caused accidents in the days after the new lights went up. Eventually, traffic cops had to be stationed at zebra crossings to escort pedestrians across the street.

The biggest problem with crony capitalism and corruption in Hungary is that the products are substandard and overpriced. Decent businesses lose while a few oligarchs are enriched and so called intellectuals funded by the taxpayers create an ideology, wanting us to believe that all this is for the good of the nation.

7. The so-called democratic opposition – the pillars of Orbán’s illiberal state

When Fidesz rewrote the election laws before the 2014 general election, it was clear that it favored the ruling party. And Fidesz did indeed win a 2/3 majority, while obtaining less the 50% of the popular vote. If I remember correctly, the opposition held a press conference, where the socialists’ and their allies’ key message was to join forces in order to beat Fidesz. While their rhetoric claimed that this was almost a dictatorship, they behaved like it was still a liberal democracy.

By opting to stay in the parliament and participate in elections under the rules written by Fidesz, they continue to legitimize Orbán’s state. With their cooperation it’s almost guaranteed that Fidesz will “win” the next general election and nothing will change in the near future.”

(all links, videos and pictures can be found with the original article at the link below.

Read on HERE …

Erdekes …

A lakás story

Az ember szemrebbenés nélkül átkülde a május havi elektromos számlát mondva, hogy akkor a fele a miénk, mert ott laktunk náluk 13 napot.

Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam „hogy is van ez????” Aszondja, abban állapodtunk meg mielőtt jöttetek, hogy mindennek a felét álljátok. Csak épp az nem derült ki, hogy mi az a minden. Sajnos, ahelyett, hogy lecsekkoltam volna, abban a hitben voltam, hogy a kimondott összegekről van szó, ami 4oo EUR volt. Mivel nem maradtunk 2 hetet csak 13 napot, pluszban segitettünk embernek és asszonynak pakolni, takaritani a költözéskor, és költözködni is, csak 19o EUR-t fizettünk a 13 napnyi szállásra. Nem olcsó, nem is túl drága bár a helyhez és a körülményekhez képest nem mondanám olcsónak.

A szobánkból csak ritkán jöttünk ki, mert nem volt hova tenni magunkat. Bár 4 hálószobás lakásban voltunk, abból hármat teljes egészében az ember és asszony lakott be. A nappaliban talpalatni űlőhely sem volt. Két szobában ment folyamatosan a plazma TV valamint komputerek, szerverek és midenféle technikai kütyük fogyasztották az áramot éjjel-nappal rendületlen. Mi egy hajszáritót használtunk és két laptopot.

Az ebédlőben lévő asztalt időnként lehetett csak evésre is használni, de én inkább álltam. Mikor költöztek, kedvességből és, mert azt gondoltam naivan, hogy alapjában véve segitőkész emberekre reltem bennük, kitakritottam a konyha szerkényeket. Egy szó köszönet nélkül. Bár nem azért csináltam, feltétlen.

Az átküldött számla, amelyről kiderült, hogy csak az első volt a sokból – áram számla kétszáz  valahány EUR-ról szólt, aminek a felét nekünk kellett volna a 19o EUR szoba dij felett fizetni. Az, hogy mi tized annyi áramot sem használtunk az alatt a két hét alatt amikor ott laktunk náluk, valamint, hogy azt sem tudjuk, hogy kik és hányan laktak ott előttünk és milyen áram fogyasztást eredményezett az ottlétük, egy cseppet sem volt zavaró körülmény. Nekünk se szó, se beszéd fizetni kellett volna, mert ez volt a megállapodás.

Ha értettem volna első körben, hogy ember azt várja tőlem, hogy az ő és a vendégei által generált energia számlát velem fogja kifizettetni, TALÁN, soha nem vettem volna ki az a rettenetesen zajos (épitkezésre nézett az ablak) szobát.

Azt feltételezem, hogy más sem.

Ez az eljárást tisztességtelen és végtelenül bántó. Azt hiszem ezt hivják ’beprobálkozásnak’. Hátha annyira elvetemülten hülye vagyok, hogy bármit kifizetek. Sajnos a kezdeti mosolygás és barátkozó mentalitás eltűnik egy szempillanat alatt, amikor úgy érzed piócák lebzselnek rajtad.

Az az ember, aki már másfél éve lakik egy lakásban, amelynek egyik szobáját rendszeresen kiadja, az pontosan meg tudja mondani, hogy milyen plusz költség várható, egy két-hétre szobát bérlő párocska esetén, és ha tisztességesen akart volna ember eljárni, ezt már előre közölte volna. És akkor én is abban a helyzetben lettem volna, hogy el tudom dönteni, vajon szeretnék-e ezért az üsszegért szobát béreli a világ végén, avagy sem.

A vita során szóba került már minden, hogy ki mit mondott, milyen hangfelvétel készült, vagy mégsem, és, hogy mi van a honlapon irva, amelyek többségéről erdetileg szó sem esett.

Végtelenül sajnálom, hogy ismét elkövettem azt a szarvas hibát, hogy nem csekkoltam le pontosan megérkezésünkkor, hogy mennyi az annyi. Bár nem biztos, hogy kiderült volna, mert szerintem voltak bizonyos rejtett tényezői is az ott lakásunknak, például az angol tudásunk. Részemről ingyen leforditottam egy lakás szerződést, azért, mert naivan azt gondoltam, hogy ezek az emberek kölcsönös segitség nyújtásban gondolkodnak.

Azt már nem is emlitem, hogy megbeszélésünk értelmében június 1-ig vettük ki a szobát, majd az első három nap után megtudtuk, hogy már egy hét után mennünk kell, mert ők úgy döntöttek előbb költöznek ki a lakásból. Szerencsénkre ez nem történt meg, mert ahová tovább költöztünk volna, nem jött össze, és az ő új házuk sem készült el időre.

Bár tudtam volna, hogy mindaz, amiről, eleinte azt gondoltam, hogy kedves segitőkészsége egy olyan embernek, aki nagyon rá van szorulva mások támogatására, az inkább egy erősen limitált ember kapálózásának csápjai voltak csak.

Természetesen mi vagyunk a szemét gazemberek, akik átvágták a jó szándékú, kedves, csupán mindenkinek segitséget nyújtani próbáló párocskát. Feltételezzük egy pillanatra, hogy tényleg egy suttó vagyok. De tényleg, ha az állitásod igaz, miszerint abban állapodtunk meg, hogy én majd MINDENNEK A FELÉT ÁLLOM, te azt gondoltad, hogyha elém tolsz majd egy 5oo vagy akár 1ooo EUR-ólól szóló villany vagy viz számlát, annak majd én szótlan kifizetem a felét? Ezt te tényleg igy gondoltad? Ez egyszerre végtelenül naiv és arcpiritóan gazember hozzállásra is vall.

Próbálok lehiggadni és úgy csinálni, mintha mindez OK lenne. Tudom én generálom a tapasztalataimat, mégis szomorúan szemlélem ezeket a fejleményeket. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, és bizom abban, hogy utam során egyre több velejéig jószándékú emberkével hoz össze a sors.

IMG_8386

What would you do?

Easy to be kind

 

My tribute <3

Amidst all its other unsettling excesses, 2016 has become a year of collective mourning as musical icon after musical icon passes away. The names begin to sound like a list of battlefield casualties. Our latest loss was much more than a leader among men: he was royalty.

Prince’s death strikes me as a tragedy for so many reasons: he was too young, only 57. He was—as for nearly everyone of my generation—a fixture of my childhood, a figure of impossible cool; his loss feels deeply personal. Lastly, Prince seemed so above it all—above all of the ugly, petty crap the rest of us slog through every day, including death.

source

 

 

 

 

Human

 

Technology

Smart people are better off alone!

@Firstly, their findings showed that people who lived in more densely populated areas were less satisfied with their life in general, compared to those who live in less populated areas. The second finding that the psychologists discovered was that the more social a person is with their close friends, the greater they said their happiness was. But there was an exception. These correlations were diminished or even reversed when the results of intelligent people were analyzed. In other words – when smart people spend time with their friends, it makes them less happy. Why would intelligent people not gain happiness when they’re around close family and friends?

There may be many explanations, including this one, given by Carol Graham, a researcher who studies the economics of happiness

“The findings in here suggest (and it is no surprise) that those with more intelligence and the capacity to use it … are less likely to spend so much time socializing because they are focused on some other longer term objective.“ This generally makes sense since those intelligent people are so focused on achieving their intellectual goals, anything that takes away from those ambitions makes them unhappy.@

Read more at: http://www.learning-mind.com/why-smart-people-are-better-off-alone/

Full article here – learning-mind.com

Tehetség gondozás 101

Gyarmathy Éva: Előfordulhat, hogy valakinek jót tesz a médiafelhajtás, de általában nem így van. Az ilyen jellegű műsorok elveszik a tárgyról a fókuszt, és áthelyezik a személyre. Pedig nem a személy a fontos, hanem hogy ő azt csinálhassa, ami iránt elkezdett érdeklődni. Ezért nem tartom üdvösnek, ha túl hamar felfedezik a tehetséget. Gyerekkorban ugyanis még csak tehetségfejlődésről beszélhetünk, és ez nagyon könnyen rossz irányba terelhető.

Gy. É.: Halottról jót vagy semmit. Itthon visszafelé megyünk, és ez hosszú távon okoz károkat. Nem fog persze összedőlni a rendszer, mert mindig fenntartják, toldozgatják-foltozgatják a kiváló pedagógusok, de hatalmas lemaradásba kerülünk. A fiatalok pedig ezért hagyják el az országot, nem a pénz miatt. Hiányzik a partnerség, a kreativitás, és az, hogy szabadon fejlődhessenek, és dolgozhassanak az emberek. A pénz már csak a következmény. A jólét abból fakad, hogy a tehetségeket – akik többet akarnak kihozni a világból – hagyjuk fejlődni. Minden velük együtt fejlődne.

Teljes cikk – HVG

Mérgezés – Cikk

(Részletek)

Mire a deportálások elkezdődtek, már régen megdolgozták az emberek agyát és lelkét, már régen elfogadtatták a néppel, hogy ha zsidókról beszélnek, akkor valamiféle ragályról, betegségről, fertőzésről, perverzióról van szó, amit ki kell irtani. A pusztítást sok-sok ember tevőleges egyetértésével és részvételével hajtották végre. Ehhez az kellett, hogy az emberek évek óta azt hallják, milyen veszélyt jelentenek a „beözönlő” zsidók az egyszerű, dolgos emberekre, a családokra, a kultúrára, a kontinens egészségére nézve. A közgondolkodásnak, a közbeszédnek, a közvéleménynek és a közmorálnak ez a tudatos és módszeres eltorzítása – vélhetőleg ez volt a fasizmus, a nácizmus legfőbb eszköze, és minden bizonnyal egyik legnagyobb bűne is.

A keddi brüsszeli merényletek áldozatairól, családjuk és nemzetük tragédiájáról csak mélységes megrendüléssel beszélhetünk.

A merényletek kikezdenek minden értéket, amelyre közös kultúránk alapul: az emberi élet szentségét, a személyes szabadság jogát, az individuális felelősség elvét. Véletlenül jelen lévő, vétlen embereket öltek és sebesítettek meg. Mérhetetlenül sokat ártottak európaiaknak és ázsiaiaknak, befogadóknak és bevándorlóknak, keresztényeknek és muszlimoknak, nekem, neked, nekünk. De éppen ezért nem szabad továbbra sem összemosni a terroristákat és a menekülteket, nem szabad néhány ezer terrorista bűnét rávetítetni több millió menekültre, akik jelentős részben éppen tőlük és miattuk menekülnek. Ha mindenkiben potenciális robbantót látunk, azzal csak növeljük a bajt.

1937-ben József Attila ezt írta: „új gyalázat egymás ellen / serkenti föl a fajokat”. Thomas Mann ugyanakkor így figyelmeztetett: „Európa, vigyázz!” Alig egy hete mondta Ferenc pápa: „Nem szabad bezárni a kapukat előttük. (…) A migránsok a szabad ég alatt, élelem nélkül szenvednek, és nem léphetnek be, nem érzik a befogadást. Én azt szeretem nagyon hallani, hogy a nemzetek és kormányzóik megnyitják a szívüket és megnyitják a kapukat.” Ha nem akarjuk, hogy a terroristáknak legyen igazuk, hogy a lelkekben ők győzzenek, akkor ezt az utat kell követni. Mert a történelem arra tanít, hogy az elzárkózás, az ellenségképzés, a félelem- és gyűlöletkeltés mindig katasztrófához vezet.

Teljes cikk – nol.hu

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Azok a bizonyos minták!

“Az egyik legjobb mintaátadás a személyes minta, és minél idősebb a gyerek, annál inkább ez számít.” – mondta Kozma-Vízkeleti Dániel – “Nem az a lényeg tehát, hogy mit mondunk a gyereknek, hanem az, hogy mit csinálunk. A másik, ami működni szokott – bár néha nem segíti az életünket – az a küldetések és hiedelmek átadása, az elrebegett félmondatok vagy hosszú példabeszédek arról, hogy a szülők milyen sorsot, milyen programot szánnak nekünk. A “haladj meg, nőj túl minket, te legyél sikeresebb nálunk” üzenet például egy felhatalmazás arra, hogy belevághatunk a dolgokba, próbálkozhatunk, van esélyünk.A “látod fiam, hiába küzd az ember, úgyse sikerülhet” üzenet ennek épp az ellentéte: a tehetetlenséget közvetíti, így nem motivál a próbálkozásra.”

“Ezek a minták önbeteljesítő jóslatként működnek: ha ezek irányítják a viselkedést, az élet igazolni is fogja ezeket. Ami a mintaátadásban nem nagyon válik be az a rizsa, a hiteltelen elvárások megfogalmazása, vagyis az, amikor a szülők nem a saját elvárásaikat közvetítik a gyereknek, hanem a szomszéd nénijét, a tanítónénijét, vagy éppen a rádióban hallott pszichológusét. A gyerekek megérzik, ha egy elvárás nem a sajátunk, és amit nem képviselünk hitelesen, azt kiszelektálják. Éppen ezert azt gondolom, hogy szülőként felelősségünk és feladatunk, hogy rostáljuk a saját elvárásainkat, és azokat közvetítsük a gyermekek irányába, amik tényleg fontosak, amik szerintünk építőek, amik például nekünk segítettek az életutunkon. Ezeket viszont valóban érdemes közvetíteni, hiszen a gyereket gazdagítja, ha nem csak feltétel nélküli szeretetet, hanem elvárásokat is kap. “

Teljes cikk -divány

Illusztráció

2016 03 15

A társadalom most kezd ébredezni. Ha beválik, amit a tüntetés szónokai kértek, és tényleg mindenki a saját környezetében megpróbálja ellenállásra biztatni a többieket, a dolog előbb-utóbb eléri a működéshez szükséges kritikus tömeget. Ha lesz hozzá elegendő szellemi muníció és elég bátorság a várható kormányzati megfélemlítési- és megosztási kampány kivédésére.

forrás – az engedetlen polgár

Adónemek

Aszta paszta! Van miért gürizniük a Magyaroknak! Csak látszana valami ebből a 60 különböző adóból befolyó pénzből, amelynek az itt élő embereket kellene szolgálniuk!

 

Elnézést, figyel itt rám valaki?

“Egy, a világra nyitott, tudásvágyban bővelkedő budapesti gimnazista vagyok. Ennek ellenére gyomorgörcsöt kapok, valahányszor az iskolára gondolok, és ez így szerintem nincs rendjén. Az iskola leginkább abból áll, hogy reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi, együtt, fáradtan próbálunk valamit csinálni, amiből általában semmi jó nem sül ki. Miért is lenne máshogy…

Az általános kimerültség közepette, ami egyébként kutatásokkal bizonyítottan az életkorunkra jellemző, napi 6-7 tanórában körmöljük szorgosan a tanárjaik által diktáltakat. Hogy ennek mi értelme, azt még egyetlen brit kutató sem derítette ki. De nem hiszem, hogy a tollbamondás, bármilyen hasznos képességemet is fejlesztené. Amennyiben mégis, azt köszönöm szépen, de azt elmúlt tíz évben a magyar oktatás, már tökéletesre fejlesztette.

Valaki tanítson meg élni!

Ha egy mód van rá, és végre engem is megkérdez valaki, akkor mostantól szeretnék a kreativitásra, a problémamegoldó képességre, a kooperativitásra is rágyúrni, mert az esetek legnagyobb részében ezektől függ majd, hogy szakmailag sikeres leszek-e az életben, vagy sem. Azt is hallottam, hogy az állásinterjúkon nem a tankönyv kisbetűs részeibe kérdeznek bele, hanem az ember kiállása sokkal többet számít. Kit érdekelnek, majd a kétszikűek egy nagy multi döntőbizottsága előtt állva…

Egyenesen viccesnek tartom, hogy több mint tíz éve ebben az iskolarendszerben tanulok, de még egyszer se került szóba, hogy azt mégis hogyan kell csinálni?

Azon már nem is csodálkozom, hogy a körülbelül heti 35 órába nem fér bele 60 perc, ahol a kamaszok kötötten, mégis kötetlenül, uram bocsá!, beszélgetnek. Különösképp az zavar, hogy idén még egy tanár sem kérdezte meg tőlem, hogy én akkor hogy is vagyok. Arra már rég rájöttem, hogy a tudásmérés a rövid távú memóriám tesztelésén kívül nem sokból áll. Az írásbeli feleletnél a jegyem attól függ, hogy negyvenöt perc alatt (ami általában inkább 40) tudok-e elég gyorsan írni, és lap végéig érek-e kicsöngetésig, vagy épp mennyire vagyok fáradt 7. órában. Mert igen, mi is elfáradunk, pedig mennyi energiát tudnának bennünk felszabadítani, ha egy kicsit figyelnének ránk.

A szóbelinél se jobb a helyzet, az érdemjegyem inkább függ a tanár hangulatától, és személyemtől, mint a tudásomtól, amitől igazán kéne. Ilyen cseppet sem motiváló körülmények ellenére is küzdünk az osztálytársaimmal, magoljuk az 50 oldalnyi jegyzeteket a témazáróra, mert mást nagyon nem lehet csinálni. Az elvárások mind szülői, mind tanári irányból csak jönnek, és jönnek, hiszen be kell jutni egy jó egyetemre, ha munkát akar az ember, és az iskolának is előkelő helyen kell szerepelni a jövő évi ranglistán.

Elnézést, figyel itt rám valaki?

Előre tudom, hogy az érettségi időszakban kívülről fújom majd az összes tételt, de egy számlát nem fogok tudni befizetni, vagy egy rántottát megsütni, ha a magyar közoktatáson múlik. Rég nem álmodozom róla, hogy valaha egy történelmen vett csatát földrajzi szempontból is megnézzünk, vagy olyan interaktív feladatokat oldjunk meg, amelyek megmutatják a matematika természetben való megjelenési formáit.

Látom, hogy párhuzamosan tanuljuk a tantárgyakat, és ugyanazt a témát történelmi és irodalmi szempontból is megnézzük, de egyelőre elképzelhetetlennek tartom, hogy ezt valahogy összeegyeztessük. A majdnem százfős tanári kar tagjai azt sem tudják egymásról, hogy ki melyik osztálynak milyen tantárgyat tanít. Elég sokszor megtörténik, hogy 45 perc diktálás helyett akár otthon is maradhattunk volna, ha a tanár e-mailben átküldi a 4 oldalnyi anyagot óránként, és akkor csak 3 hetente kellene bemenni dolgozatot írni, de ilyet mégse lehet, pedig ugyanott tartanánk, mint most.

Az se szokott számítani, hogy a csoport fele egyest ír, mert szorít az idő, tartanunk kell magunkat a tantervhez. Nem tudom, kitől lehetne, de szeretném megkérdezni, hogy tankönyvekről diákok véleményét is kikérték? Mert ki tudhatná jobban, hogy miből lehet tanulni, mint a diák maga?

Nem hiszem, hogy ezeken ne lehetne változtatni, hiszen hetente olvashatom a cikkeket jobbnál jobb nyugati iskolareformokról. Nem mondom, hogy mindig minden rossz, de van bőven min változtatni. Azt sem tudom, hogy hány embernek kell még leírnia, hogy ez így nincs rendben, és történjen is valami. De abban biztos vagyok, hogy változtatások nélkül sosem lesz jobb, és nagyon remélem, hogy valaki végre veszi a fáradságot, és elkezdi valahol, legyen ő oktatási miniszter, tanár, vagy éppen én, éppen most.”

Forrás

Migrácio 101

Mustó Péter Atya válaszol

A menekülteket különben rendszeresen gyanú veszi körül ott, ahová hivatlanul érkeznek. A náci üldözés elől menekülő zsidókat sok nyugati ország nem fogadta be. Franciaországban internáló táborba zárták őket.

A migráns szó a menekülő személyes arcát eltakarja

Ezzel hirtelen megváltozott a szóhasználat. Amíg tőlünk távol, Olaszországba érkeztek tízezrével, addig még menekülteknek neveztük őket. De amint közel kerültek hozzánk, migránsokká váltak számunkra. Idegenekké.

A menekültet nemzetközi megegyezés védi, mert veszélyben van. A menekültnek vannak jogai. A templom, a vallás ősidőkig visszamenőleg befogadja az üldözöttet, nem szolgáltatja ki őt. Mégha súlyosan vétkezett, akkor sem. A menekült megérdemli a segítséget. Ember, akinek van személyes története. Van arca.

A migráció egy szociológiai jelenség megnevezése. A migráns elsősorban nem emberi személy, hanem egy eset. Nem szorul különleges védettségre. Nem hívja fel a figyelmet arra, hogy segítségre szorul. Kalandor talán, aki új vidékekre vágyik. A migráns engem a vándor madarakra emlékeztet. Nem látom az emberi arcát.

Ha a menekült szemébe nézel, felismerheted benne az embert, aki rémületből hagyta el az otthonát, mindenét. Az életét kockáztatva rozoga csónakba száll, idegen országokba merészkedik. Mert az emberek lehetnek olyan kétségbeeseett állapotban, hogy útnak indulnak még akkor is, ha a vesztükbe mennek. Ha a bajba jutott embert látod bennük, akkor nincs különbség 1940, 1945, 1956 vagy 2015 között.

Ugyanígy, ha a 600 000 honfitársamra gondolok, akik hazájukból kivándoroltak, akkor sajnálom, hogy elmentek, kívánom, hogy megtalálják a helyüket a nagyvilágban, de nem aggódom miattuk. Kivándorlók. Csak ha a szemébe nézek egynek, akkor kezd érdekelni a sorsa igazán. Akkor válik személlyé. Fontos lesz számomra. Akkor nem a tömeget látom.

Kit hogyan érint a kerítés?

Meglep, hogy éppen az a kormány, amelyik a trianoni traumát akarja megszüntetni és a határon túli magyarokkal a nemzeti egységet törekszik erősíteni, vasfüggönyre emlékeztető kerítést épített Magyarország és Délvidék közzé. Sőt hajlandó lenne az anyaország és Erdély között is ugyanolyan elválasztó falat létrehozni. Azt kérdezem, hogyan érinti az erdélyieket ez a bezárkózás.

A történelmi falak sikere kétes

Sok fallal szembesültem már életemben. Úgy belső, lelki bezárkózottság falaival, mint külső, politikai okokból létrejött falakkal. Mindig lebontani szerettem volna őket. Láttam a vasfüggönyt, a berlini falat, a palesztinokat megfojtó falat, az Egyesült Államokat a dél-amerikaiaktól védő falat. Mintha mindegyik kétségbeesett próbálkozás lenne, hogy az élet erejét, dinamikáját feltartóztassuk.


teljes cikk

 

An awakened woman

IF YOU CHOOSE TO LOVE AN AWAKENED WOMAN…

If you choose to love an awakened woman, understand that you are entering into new, radical and challenging territory.
If you choose to love an awakened woman, you cannot stay asleep.

If you choose to love an awakened woman, every part of your Soul will be aroused, not just your sexual organs or even your heart.

Frankly, if you prefer a normal life, stick with a normal girl.

If you want a tame life, seek only a woman who has allowed herself to be tamed.

If you only want to dip your toe into the flowing waters of Shakti, stay with the safe, tamed woman who has not yet plunged into the wildness of the Sacred Feminine ocean.

It is comfortable to love a woman who has not yet activated her inner sacred powers, because she does not push your buttons.

She will not challenge you.

She will not press you into becoming your highest Self.

She will not awaken the forgotten and numbed-out parts of your Spirit that urge you to remember that there is more to your Life here than this.

She will not look into your weary eyes and send a lightning bolt of Truth through your body, jolting you awake and stirring long-lost desires for Soul Love within you.

A safe, unawakened woman will be wonderfully satisfying and soothing to your ego, heart, and body. She will walk quietly beside you and make you feel needed, responsible, like you are fulfilling your manly role.

If this is enough for you then accept it, love her with all your heart, remain faithful to her and thank her daily for the gift of her mild, unthreatening feminine presence in your life.

If this is not enough for you – if your heart, body and spirit is only craving the ‘other kind of woman’, the Wild One – then know that you are on the cusp of Soul-Shifting transformation.

Know that you are making a serious choice with karmic consequences.

If you choose to step into the aura and body of a woman whose spiritual fires are blazing, you are accepting that you need a certain level of danger and risk in order to grow.

Once you begin to love a woman of this nature, you must accept total responsibility for the life-changes that will then ensue.

Your life will not be sleepily comfortable all the time. Your life will not allow you to stay stuck in old ruts and stagnant routines. Your life will take on a radically-new flavour and scent. You will be ignited by the presence of the Wild Feminine, and it will begin to send electric shockwaves of spiritual Light through your entire chakra system, attuning you to the Call of the Divine.

Choosing to be sexually and romantically-intimate with an awakened woman takes masculine courage to walk fearlessly into the Unknown. But it will reap rewards beyond your mind’s comprehension.

She will take you into undiscovered worlds of mystery and magic.

She will lead you, mesmerised and half-drunk with love, into the wild forests of sensual ecstasy and wonder.

She will show you sacred skies so full and burning with stars that you will start to wonder if you are still living on the same planet that you were born on.

She will break and tear you open so that your fierce, passionate heart drives you half-mad with longing. You will want to consume and penetrate her on every level so that your Masculine Essence can consume and penetrate the world – illuminating the Universe with your devoted Love.

She will see you like you’ve never been seen before.

She will trust you.

She will appreciate you.

She will acknowledge your efforts to make her happy.

She will value everything good that you do, and everything good that you are.

She will not run from your darkness, because your darkness does not scare her.

She will embrace, kiss, caress and love you back to Life. She will speak words that your Soul understands. She will not punish you for your mistakes.

It is a monumental risk to love an awakened woman, because there is suddenly no place to hide. She sees everything, therefore she can love you with a depth and presence that your heart and body have yearned for so hard, so long, so fiercely…that you wonder whether you have actually been alive for all the time that she has been away.

Loving a woman like this is a choice you make to start living with your Soul on fire.

Your life will never be the same again once you’ve invited her energy in.

Take this risk on yourself, or step back, stay with the normal girl and accept a different, safer, more comfortable and somewhat calmer life.

Just make sure that if you choose the latter, you don’t spend the rest of your days with your eyes looking back over your shoulder, straining to see once again the hazy vision of Feminine Mystery that has now disappeared from view.

She has long gone..spiralling back up to the Stars, the distant Galaxies and the Heavens…from where She came.

~Sophie Bashford

source FB

Photo source – feminine wisdom academy

Miért is?

Kérdoív azokhoz, akik nagy-Magyarország matricát ragasztgatnak autójukra.

12512280_10207789509110902_5989912186511749284_n

1. Valamilyen esztétikai szempontból, vagy meggyozodésbol ragasztottad fel?
2. Szoktál Erdélybe látogatni, Szlovákiába utazni, síelni, Szlovéniában, Horvátországban nyaralni?
3. Tudod-e, hogy a matricán Horvátország, Szlovákia, stb. Magyarország része?
4. Netán visszaköveteled Horvátországot, Felvidéket, Burgenlandot, Kárpátalját, Székelyföldet, stb? (Ha igen a válasz, mit kezdenél a jelenleg ezen a területen élo emberekkel?)
5. Mit gondolnál horvátként, szlovákként, stb. egy olyan matricát látva, amelyen hazád egy másik ország részeként szerepel?
6. Szerinted hány év birtoklás teremt jogalapot területi követelésekhez, és ez hány év után évülhet el?
7.Amikor ilyen volt az országhatár, ki volt Magyarország királya, és hogyan orizte Magyarország függetlenségét?
8. Milyenképpen jött létre ez az országhatár? (isten ajándéka, lottón nyertük, avagy megküzdött érte a magyar… és, ha igen, hogyan?)
9. Fel tudnád idézni Magyarország határvonalait a X., XI., XII., XIII., stb. századokból?
10. Szerinted, a „magyar honfoglalás” elott nem élt senki a Kárpát-Medencében?
11. Szerinted a törökök, az osztrákok, (vagy netán az olaszok…) tarthatnak megalapozottabb igényt Magyarország területére?
12. Szívesen látnál török turistákat itthon, akiknek autóján az Oszmán Birodalom térképe szerepel? Osztrák turistákat Monarchia matricával?(pedig a felbomlott Monarchia legnagyobb vesztesei nyilvánvalóan ok voltak) Német turistákat nagy német birodalom matricával? Olasz turistákat a római birodalmat ábrázoló matricával? (egyáltalán, tudod-e, hogy mindegyiken ott a hazád?)
13. Milyen osztályzatod volt történelembol?
14. Milyen intelligensnek tartod Magad?
15. Milyen muveltnek tartod Magad?
16.Neked, mint “kívülállónak”, a hos matricatulajdonosnak, mi a véleményed az intelligenciáról, általános muveltségrol?
17. És végül: hogyan értelmeznéd ezt a variációt emitt?

Forrás FB

Soha ne add fel!

Az öngyilkos generáció

Anyám, mint egy jó mostoha, minden reggel, mérget készít a családnak. Sodorja a cigiket halomra, amely, bár lassan, megöli a szervezetüket. Felgyorsítja az öregedést és hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet védekezése a belé ömlő méreg ellen fel tudjon lépni. Mindannyian úgy köhögnek, mint a tüdőbetegek – valószínűleg azok is már – mégsem hajlandóak észrevenni azt a visszafordíthatatlan pusztítást, amit nap mind nap végeznek a szervezetükben. Lehet nem is akarják észrevenni. Lehet pont ez a cél.

Úgy tűnik, mintha ennek a generációnak, a közvetlenül a második világháború után születetteknek, a halál lenne a mozgatóruhójuk. Mint valami titkos cél, az élet élvezete helyett a halál felé rohannak lélekszakadva. Úgy tűnik kívülről, mintha más vágyuk sem lenne, mint már nem ebben a világban lenni. Csak innen el!

Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, hogy, akikből fogantak rengeteg halát és pusztítást láttak maguk körül, amelynek a félelmét és borzalmát aaz anyatejjel együtt áramoltatták át gyermekeikbe is, vagy, egyszerűen ’56 megélése miatt.

Ennek a generációnak talán több borzalom jutott, mint bármelyik előzőnek, főleg amiatt, mert, ők maguk nem voltak tényleges résztvevő, csupán utózöngéi majd szemlélői a borzalmaknak. A nagy háborúk után születtek, de a rettegés mégis ott lebegett a szülők feje felett, amikor ők megfogantak, illetve tehetetlen gyermekekkénént nézték végig szüleik és fiatal társaik lemészárlását, néha páholyból.

Ahogy elnézem a szüleimet és a generációjukat, végtelen szomorúság tölt el a lassú öngyilkosság látványától. És itt nem csak az eszeveszett dohányzára, vagy az alkoholizmusra gondolok, amely ezt a generációt zsigerig ette, hanem az elme teljes zavarára, a kényszeredettségekre, a rettegés olyan mélységeire, amely az embert eszetelenné teszi.

Vagyontól, életszinvonaltól, iskolázottságtól, és egyébb megélt tapasztalatoktól függetlenül, ebben a generációban a keserűségé és gyűlöleté a vezényszó, no meg a paranoia. És bár kifelé látványosabb, az öngyűlölet mértéke sokkalta nagyobb annál, mint, ami látszik.

És így érkeztünk meg az öngyilkossághoz. Csak az az ember képes önmagát, nap mind nap halálra ítélni, könyörület nélkül, aki önmagát mindennél és mindenkinél jobban megveti.

 

Pic source – kuleszka.tumblr.com

Presidential Election, USA

I vote for making changes from the inside out, one at a time, outside the broken system, starting with me. I love the Chinese saying, “If each person sweeps in front of their own door, soon the entire street will be clean.”

In the past, sometimes holding public office was referred to as “public service.” When was the last time you heard that term? There’s very little serving in politicians’ actions and consciousness these days.

Obama was elected because he said many of the right things about the problems with government and politicians. And then he became one. Or was always one. Or they threatened his wife and children. Or they made him an offer that he sold out to. Or…???

I know, many will say his job was impossible because of the system. I don’t agree. He could have quit out of the system. He had the ear and support of a majority of voting Americans. He could go directly to them, drawing on the people power, as did Roosevelt with his fireside chats. After all, aren’t “We the people” actually the government? Does Washington no longer believe Lincoln’s, “Of the people, by the people and for the people?” Once in office are they sucked into a black hole where this awareness no longer exists? And if the awareness does exist, has their integrity disappeared into the black hole?

Full article at Huffington

 

A mi két témánk: Pénz és Párkapcsolat

Vajon mire vágyik minden egyes ember?

Arra, hogy szeressék, és arra, hogy megvehessen magának minden szart, amire csak áhítozik. És vajon, mit hajlandó mindezekért az egyszerű ember megtenni?

Bármit. Még fizetni is hajlnadó azért, hogy megtudja, hogy hogyan teheti magát szerthetőbbé, vagy vonzóbbá, attól fűggően, hogy miben hisz inkább. Sőt, még azrét is hajlandóak vagyunk fizetni, hogy valaki megmondja nekünk, hogyan tudunk több pénzhez jutni!

Szóval, az életünk 66,666 … százaléka azzal telik, hogy pénzt generálunk vagy megpróbáljuk vonzová tenni magunkat – ki hogyan. Van aki azzal szeretgetteti meg magát, hogy csinos, van aki azzal, hogy okos, van aki azzal, hogy jókat főz, van aki azzal, hogy csendes, van aki azzal, hogy hangos, és így tovább.

Kevesen vannak azonban közöttünk még azok, akik azért állnak könnyek között reggelente a tükör előtt, hogy százezerszel elmondják önmaguknak:

Olyannak szeretlek, amilyen vagy! Te vagy nekem a legfontosabb!

Majd ezután, elmennek és találnak magunkak egy olyan munkát, amit szerelemből csinálnak; amelyben önmagukra találnak és kiteljesednek benne. Mivel nem mindegy, hogy azért járok a pénzkeresőbe, hogy a számláimat fizetni tudjam, vagy új marhaságokat tudjak venni magamnak, hanem azért, mert szeretem és tisztelem önmagamat annyira, hogy nem vesztegetem az időmet el hansonszőrű  idióták között éhbérért (de milliókért sem).

Majd összekapják magukat és abbahagyják a NAGY-Ő utáni vágyakozást, mert megértették, hogy a NAGY-Ő az, aki a tükörből szeretteljesen visszakacsint rájuk.

Jaj,de hol van még az az idő, amikor a nemzeti öntudatot az önbecsülés váltja fel?! … nem csak elméletben …

Akkor majd oly jó lesz itt élni, ebben a szép hazában, melegségben, boldogságban, tiszteletben; mert, aki magát szereti és tiszteli, az a másikat is azonképpen megbecsüli.

image borrowed from – staceymichelle.biz

 

A mai nap kérdése

Hogyan lehet úgy látni a bennünket körül vévő valóságot, és élni abban, hogy közben nem próbáljuk meg bele magyarázni azt, ami nincsen ott, ugyankkor nem is esünk áldozatának sem, tehát, nem próbáljuk meg azt megváltoztatni, abban a hitben, hogy ez így nem helyén való. Na hogyan?

?

Non-violent communication

YouTube Preview Image

Havára emlékezem <3

Ez első részben arról van szó, mi az erőszakmentes kommunikáció célja. Megismerkedünk a folyamat első két lépésével, a megfigyeléssel, és az érzések kifejezésével. Szó van még az erőszakos kommunikáció néhány részletéről, a morális ítéletekrők, a felelősség tagadásáról.

YouTube Preview Image

A második részben a módszer 3. és 4. lépésével ismerkedünk: szükségletek kifejezésével illetve azzal, hogyan kérünk valamit a partnerünktől.

 

 

Süni


Bármilyen nehéz volt, szembe kellett néznem azzal, hogy megváltozott a világ. Korábban elképzelhetetlen dolgok zajlanak körülöttünk, és nem csak Magyarországon. Az amerikai elnökválasztástól kezdve a menekültválságon át a politika lényegeként megnevezett korrupcióig sok minden próbára teszi a világképünket. Eltartott egy ideig, míg rájöttem: ha normális akarok maradni, nem fordulhatok be teljesen.

Nem érdemes sündisznóállásban leélni egy életet, mert abból nem fakad semmi, csak a depi és a bezártság. Ebben az állapotban pedig képtelen lennék összerakni bármi értelmeset.

Mégis volt olyan időszak, amikor befordultál?

Egyértelműen, és meg kellett ráznom magamat, hogy kimásszak belőle. Ezért is adtam a Létvágy címet az új lemeznek. Hiába uralkodnak siralmas állapotok ebben az országban, az élet legnagyobb feladata mégiscsak az, hogy élni kell, lehetőleg normálisan. Meg kell találni a hétköznapokban az apró örömöket és célokat, amelyek előrelendíthetnek minket.

Ez nem azt jelenti, hogy apátiába süllyedünk, és lemondunk az önálló véleményalkotás jogáról. Még csak azt sem, hogy elfogadjuk, ami van, de meg kell próbálni az adott körülmények között is értelmesen élni.


Teljes cikk

Nárcisztikus vs. em-pata

Az “empaták” azok, akik túlságosan is képesek együtt érezni másokkal. Képesek átérezni mások minden rezdülését, örömét, fájdalmát, és ennek megfelelően gondoskodnak róluk. A nárcisztikus személyiség ezzel szemben annak érdekében, hogy megbirkózzon szégyenérzetével, másokat okol, és mindent megtesz, hogy bebizonyítsa saját különleges mivoltát. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok. Ezért lesznek arrogánsak, önelégültek,látszatra nagyon magabiztosak. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik, csak más, hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket.

A nárcisztikus személyisége a manipuláción alapszik: megtartva pozíciójukat mások felé akarnak tornyosulni és irányítani – ez számukra kulcsfontosságú. Tehát: minél több szeretetet és odaadást ad egy empatikus személy, annál erősebbnek érzi magát a nárcisztikus személyiség. És minél erősebbnek érzi magát, az empata egyre inkább csúszik bele az áldozat szerepébe. És akkor itt jön az éles váltás: az empata felveszi a nárcisztikus bizonyos jellemvonásait, és minél többet van a társaságában, annál mélyebb lesz a sebe – ezzel kialakul az ördögi kör.

Ilyenkor persze hiába fordul a nárcisztikushoz, ő nem óhajt gyógyítani, nem érdekli a másik fájdalma. De mindezt persze nem nyíltan mondja ki: karizmája és manipulációs képessége segítségével szépen lehámozza magáról a felelősséget és áthárítja másokra.

Cikk itt

Szerezd vissza az életed!

Miért lenne önzőség kezünkbe venni életünket, nemet mondani az elnyomásra és hátrahagyni mindazt, ami árt nekünk? Írásunk olyan kérdéseket feszeget, amik tetszik vagy sem, számos ember életét érintik.

Miért maradnánk olyan környezetben, vagy élethelyzetben amiben nem érezzük jól magunkat, ahol bántanak? Miért nem állunk tovább, keressük inkább azok társaságát, akik szeretettel és elfogadással fordulnak felénk? Miért nem védjük egészségünket, miért hagyjuk, hogy betegségek falják fel testünket? Miért olyan nehéz egyszerűen csak szeretni az életünket?

Az élet igenlése

Az élet gyakran hoz minket elviselhetetlen helyzetbe. Vannak dolgok, amik annyira fájnak, hogy az ember még azon is elgondolkodik, hogy inkább feladja. A kutatók és orvosok, nem tagadják, hogy a test és lélek egyetlen rendszert alkot. A betegségek származhatnak lelki eredetű problémákból, és azok akikben erős az élni akarás, gyorsabban gyógyulnak fel bajaikból. Ha valakit olyan trauma ér, amivel egyedül nem tud megbirkózni, rövid időn belül megbetegszik. Ha úgy érzi, hogy nem akar többé ebben a világban élni, közel egy év alatt akár halálos stádiumig ronthatja saját állapotát.

Elsősorban magunkért tartozunk felelősséggel, csak azután segíthetünk másokon, ha saját életünk, a mi irányításunk alatt áll.

Meg kell érteni, hogy akit bántanak, azt nem azért bántják mert rossz, vagy mert megérdemli. Azért bántják, mert nem a megfelelő ember mellet és nem a megfelelő kapcsolatban él.

Persze ahány ember annyi probléma. Mindenkinek más akadályokon kell keresztülverekedni magát, így nincs általános recept. Sokan ütköznek olyan akadályokba, amit át akarnak lépni, csakhogy nem tudják hogyan tegyék. Sőt vannak akik azt sem tudják, mi az akarat. Vannak, akiket gyerekkorukban annyira nyomtak hátulról, hogy nem tanultak meg maguktól előrelépni. Felnőtt korukra sem találnak igazi motivációt. Anyu és apu segítsége nélkül nem látják a helyes irányt. De ilyen probléma még a súlyos megfelelési kényszer, az elérhetetlen ideák, a bűntudat, amelyek elnyomhatatlan zsarnokként báboznak életünkkel, irányítják minden döntésünket. Fontos, hogy felismerjük ezeket a programokat, majd megtanuljunktúllépni rajtuk. Felismerjük őket működés közben és a tettenérés pillanatában, valami módon kitépjük magunkat irányításuk alól.

Ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból, hátrahagyni azokat az élethelyzeteket, amik ártanak és megnyomorítanak. Az idő szorít, nem szabad röpke életünk egyetlen napját sem olyasmire, vagy olyasvalakire pocsékolni, aki nem segít, nem épít. Csak egy életünk van. Ebben a formában, ebben a testben, ez a lélek, ezzel a tudattal egyetlen egyszer él csupán. Tartozunk magunknak annyival, hogy nem pocsékoljuk el azt, ami megadatott.

cikk

That’s how you do it!

Lehet-e Katinkát táncba vinni …

Attól tartok, nem brazil szappanopera ez itt egyáltalán, hanem a magyar való. Ez az ember, nem mellesleg nő, aki kiemelkedő munkával az életét tette fel arra, hogy a sportnak éljen és hazája dicsőségét öregbítse, számomra mégis az egyetlen igazán hiteles forrás ebben a történetben. Annak ellenére, hogy lehet azt mondani, hogy ez a második manőverezés túlmutat a “regenerációs rutinon”, már mindent megkapott, igazán befoghatná a száját. Tulajdonképpen nem is értjük, mi a baja. Szegény Gyárfás pedig hogy próbált a kedvében járni, egyből utalta a 12 milliót.

Talán még az a kérdés is jogos lehet, hogy miért nem érzi megtiszteltetésnek a világbajnokság népszerűsítését? Elment ennek a józan esze? Ha annyira szereti-imádja Magyarországot, akkor mire ez a hisztéria? Nála sokkal rosszabb körülmények között is lett már magyar sportolókból világklasszis. Akkor meg?

Hát ez az, hogy nem értjük. Nem értjük, hogy lehet az, hogy valaki leszar 12 milliót (soha nem láttam ennyit egy helyen) ahelyett, hogy örülne, hálásan hajbókolna és eltűnne a balfenéken, hogy legközelebb csak akkor halljunk róla, amikor felcsendül a magyar himnusz, mert ő áll ott a dobogó legfelső fokán. Nem értjük, mert mi még soha nem láttunk olyat, hogy valakit nem lehet pénzzel levenni a lábáról. Nem értjük, hogy a világ vad tempóban rohan el mellettünk, és nem lehet már 20 évvel ezelőtti dicsőségekre építve, egy-egy kiemelkedő tehetség nem várt sikereinek fényében sütkérezve dagonyázni a korszerűtlen, elmaradott úszótechnika jelenében, hogy majd csak lesz valami.

Teljes cikk