Minden olyan szépnek tűnik. Egyre szebbek az épületek. Egyre fényesebbek az autók. Egyre tisztábbak az utcák és egyre kifinomultabb az öltözködési stílusunk. Egyre több a kulturális szórakozási lehetőség. Egyre több a szórakozási es gyógyulási  lehetőség a nagyközönség számára. Minden egyre szofisztikáltabb és egyre magasabbak a termékek minősége. Kivéve az élet szintvonalat. Az valahogy nem akar elmozdulni a béka segge alól. Természetesen, ez nem mindenkire igaz, csak a többségre.

Ez az elhanyagolt emberek országa, mert bár minden szépnek és különlegesnek tűnik kívülről, belül mégis rohad a lét. A rutin es elfásultság mindent átható bűze terjeng a hétköznapokban, hétvégén pedig a csülök és alkohol szag. Köhögés, köszvény és fejfájás nyomja rá bélyegét az érzékekre és a mindennapokra.

Mindenki első szeretne lenni, mert vagy első itt az ember vagy utolsó és az egyenlő az utolsó kutyával, a vesztessel. Nincsenek kreatív alternatívak. Akiknek ajánlhatnának, azok már ott járnak az innen elvezető úton. Kegyetlenség vagy gyengeségek sora között lehet választani az elhanyagolt emberek országában. Van, akinek marokba fogják a tökeit míg vér nem csorog a szája szélén, és van olyan, aki azokat fogja az utolsó csepp vérig.

bull-balls

Akinek dolga lenne odafigyelni az, úgy tűnik, csak magával van elfoglalva és önnön kínján tovább nem lát, de, lehet, nem is akar. Neki az nem dolga. Neki CSAK a fegyelmezés és  büntetés a dolga, az hogy biztosítva legyen egy olyan rend, ami csak a káoszban érzi jól magát.

Van, aki sir és van, aki nevet, de senki sem tudja, hogy pontosan miért. Van, aki azt hiszi, hogy sikk búbánatosnak mutatkozni és van, aki egy általa kreált elvarázsolt világban él és azon túl semmit sem lát. Mégis legbelül mindenkinek szar, bár van olyan, aki ezt nem veszi észre és ettől úgy tűnik, neki, hogy ő boldogabb.

Az elhanyagolt emberek országában három fajta lény él. A barbár, aki mindenkin átgázolva szerzi meg magának, amit csak akar. A káosz eszköze a megfélemlítés. A másik lény, a tündér királylány, aki számára a lét az észrevétlen létezésben merül ki … „csak meg ne lássanak … csak észre ne vegyék, hogy én is itt vagyok, mert csak addig vagyok biztonságban, ameddig láthatatlan vagyok”. És végül, ott a tenni akarók népes tábora, akik kivonulnak, felvonulnak, beszólnak, szónokolnak, tanítanak, fejlesztenek  … végül vagy kitartanak és  belefásulnak vagy elmenekülnek innen a bármibe.

Az elhanyagolt emberek országa egy méltatlan hely. Van, aki azt gondolja ugyan, hogy a személyéhez fűződő elismerő szavakat rá lehet húzni a teljes valóságra, de ez nem igaz. Az egyes ember elismertsége és ahhoz kapcsolódó jó léte nem emeli fel ennek a helynek a méltóságát, mert ahhoz túl gyenge még a tisztelet és figyelmesség ereje, hogy az áthathassa a teljes társadalmat. De a többséget, ez egy cseppet sem zavarja, hiszen az ő zárt világát nem érinti meg az otthontalanok áporodott bűze, vagy a lakásukban megfagyó nyugdíjasok látványa. A wellness hétvégék locs-pocsolásának mámora elnyomja a segélykérők kiáltását.

A nagy-főnök minden ténykedése arra az egyetlen egy dologra irányul, hogy a rosszul menedzselt dolgai okozta hiányokat fejvesztve tömködje. Nem néz se embert, se Istent. A kapkodás még több káoszt szül, amelyben sérül minden, amit ér.

Az elhanyagolt emberek országában gondoskodás érzet helyett kiszolgáltatottság érzet várja az ide honosodót.

Bull-balls1-300x2721

Az elhanyagolt emberek országa