Orwell 1984

Itt nem szabad újítónak lenni. Itt csak megszabott játékszabályok szerint, egy előre elrendelt utat szabad csak követni, és minden körülmények között megmaradni azon.

A legszomorúbb talán, az hogy, azok, akik újítónak számítanak ezen a vidéken maguk is csupán egy már járt utat követnek és észre sem veszik, hogy túlságosan félnek ahhoz, hogy ténylegesen valami újat hozzanak létre, hogy olyan döntéseket merjenek meghozni, amelynek nem tudható, hogy hova vezetnek.

Ismerek olyan, aki annyira lelkesedésében, annyira kontrolálja a környezetét, hogy az, amit közben csinál, szinte eredetinek látszik, de a végeredmény az újítás egyetlen feltételének sem felel meg. Mentségére megjegyzendő, hogy demokratikus vezetés mellett még újat nem sokan alkottak. Az alkotás magányos feladat. A többség a szarrá égett kísérletezőt az ajtó  másik oldalán várja, azért, hogy átvehesse a kikísérletezett terméket és demokratikus egyetértésben megvitassák, hogy az miért veszélyezteti az emberiséget és sutba vágja azt legalább 100 évre.

A félelem olyan, mint a szagtalan gyilkos gáz, minden lélegzetvételünket megmételyezi. Talán az a legmurisabb, hogy félelmeinket megracionalizáljuk, annak érdekében, hogy ne égessen annyira, azért, hogy nem csupán égbe kiáltott szó legyen, hanem, hogy másokat is gúzsba köthessünk vele.

Az a legszomorúbb, hogy nem állunk meg addig, míg annyira be nem paráztatjuk a környezetünket, hogy abban már egy csöpp lelkesedés sem marad és az vagy világnak szalad, vagy  be áll a sorba, lelketlen. Orwell 1984.

Döbbenten konstatálom, hogy milyen kifinomultan félünk mi itt, szinte mindentől. A félelemnek olyan mélységei és magasságai  vannak jelen, hogy az már bicskanyitogató, mert nincsen már egyetlen jó ellenérv sem. A félelem minden szegletét megracionalizáltuk, és kivédtünk minden lehetséges bujttatót, ahol félelmeinket megkérdőjelezhetnénk, bebiztosítottuk magunkat a végletekig, főleg elméletekkel.

Talán, ha azt üvölteném körbe-körbe, hogy HAGYD ABBA A PRAÁZÁST! MINDEN OK LESZ! NYUGI, TÚLÉLJÜK! ENGEDD, HOGY MENJEN, HALADJON A DOLOG ELŐRE!

De nem üvöltök, csak hagyom és figyelem az egyre szofisztikáltabb félelem köröket. Szomorkodom. Olyan sok tehetség van itt, meg lehetőség is. Csak épp eredmény nem sok van. De hogyan is lehetne, hisz, mindenekelőtt biztonságban kell lenni és minden pillanatban ott van egy újabb akadály, egy újabb jól megracionalizált jó ok, ami miatt a dolgok nem haladhatnak tovább és vissza kell térni a régi, jólbeválthoz.

A bizonytalant szinte senki sem tudja bevállalni.

Valamitől mindig félni kell és félteni kell, ami miatt, az új nem nőhet fel, nem alakulhat ki, nem verhet gyökeret.

Maradunk a ketrecben, mert az élet így biztonságos és kellően racionalizálható, és valószínűsíthetően működő képes is. Pedig lehetne másképp. Itt lehetne már az ideje, hogy kilépjünk Orwell szürke 1984-éből.

Orwell 1984