Kávé illattól bűzlök. Bűzlök, mert a KV nem bennem, hanem rajtam van.

Senki sem szól egy szót sem. Ahogy az lenni szokott. Én meg csak üvöltenék, hogy végre felébredjen örökös álmából a némber. Nem teszem. Veszett fejsze nyele.

A nő hirtelen megállt a térben. Úgy tűnt, azt sem tudja, hogy hol van. A gondolatai már régen (ha egyáltalán) nem ott jártak, hol épp ő járt. Majd hirtelen megfordult, és én, aki épp mögé értem a kávémmal már csak annak lehettem tanúja, ahogy a KV annak teljes melegségében végig ömlött az élőmön. A nő mintha észre sem vette volna, ami történt. Miközben exkuzálta magát már lépett is tovább. Én pedig KV-ba fagyva álltam a BÜFÉ előtt.

És senki sem szólt egy szót sem.

Mert senki sem volt ott. Csak én. Mindenki más valahol egészen máshol járt, bár testben mind ott álltak vagy ültek körülöttem, mégsem voltak ott, hogy észre vehessék, hogy mi is történt.

És ekkor értettem meg, hogy az emberek nem rosszak. Egyszerűen csak nincsenek ott, nincsenek jelen, hogy részt vehessenek egymás életében, azért hogy felajánlhassák segítségüket vagy együtt érzésüket.

Egyedül álltam a neurológia tömött folyosóján, a BÜFÉ-vel szemben, nyakig kávéba fagyva.

Azon tűnődöm választott vakságunk juttat-e bennünket, többességünket, a neurózishoz kb. 50 éves korunkra? Vajon hova tűnik el, vagy eltűnik-e egyáltalán lényükből valaha a sok ki nem mondott tartalom, mindaz, aminek soha nem adunk hangot, ami felett lesütjük a szemünket, ami mellett szótlanul elmegyünk? Mindezek hol raktározódnak el bennünk?

Mit élhet meg egy olyan ember, aki egy másikat szenvedni lát, de ösztönös segítségnyújtás helyett, csak lesüti a szemét és gondolatban arrébb lép? Csupán, azért, mert a helyzetet túlságosan kényelmetlennek ítéli meg, főként azért, mert nem tudja, hogy pontosan, mi lenne a megfelelő reakció ebben a helyzetben. Mit él meg az az ember, aki jó szándékát, ami ugyan ott bugyog benne valahol mélyen, nem képes felajánlani egy másiknak csak azért, mert fél a megítéléstől?

Szerintem, ezek az apró élet helyzetek, olyanok, mint a cipőbe szorult homokszemek, amelyek észrevétlen törik fel az ember lábát, amit már csak akkor veszünk észre, amikor vérzik.

image source

 

KV és neurózis