Azt mondja nekem a nyelviskola titkárnője, hogy teljesen meg van döbbenve azon, hogy készülök az óráimra. Én meg azon vagyok megdöbbenve, amit ő mond. Mi a jó eget tanítanék, ha nem készülnék fel az órámra? Zsigerből is megy, de az kissé sablonos lenne, mert már ezerszer használtam, attól jön zsigerből, ugye!

Aszondgya, van olyan tanárnő, aki kívülről tudja az ’elementary’ könyvet, már kis sem nyitja, úgy tanítja.

A könyvet??? Nem az embert kéne tanítania???

Majd elgondolkoztam, hogy vajh hogyan is juthattunk el ide.

Hat tanítványból öt nem motivált, arra hogy megtanuljon angolul. Az, hogy beszélhet egy olyan nyelven, amit a világ lakosságának 50% beszél, nem elég motiváció. Csak azért jár be az órára, mert ingyen van. Mindig van valami indok, vagy ideje nincsen szegénynek, vagy nyelvérzéke, vagy mit tudom én. Lustaság fél egészség alapon – ez az én véleményem!

Majd miután egy órát azzal töltöttünk, hogy ha már ingyen órája jár, találjunk valami motivációt arra, hogy végig járja a kurzust, kiderül, hogy az még csak OK, hogy bejár (ez sem igaz mindenkinél), de csinálni semmit ne kelljen. Következő órára simán eljön anélkül, hogy bele szagolt volna az előző órai anyagba. Néz bambán, és már be is bizonyította magának, hogy erre neki se ideje, se energiája nincsen. Itt erőfeszítéseket kell tenni, amihez igazán nem fűlik a foga, ja és még hülyét is kell csinálnia magából, amikor épp elszar valamit. Ez már több a soknál!

És így van az, hogy a Magyarok 73% nem beszél semmilyen idegen nyelven.

Én, bár szeretek tanítani, rühellek olyanokkal foglalkozni, akiknek nincsen kedvük tanulni. Teljesen felesleges erőfeszítés mindkét oldalon.

Az a lelkes egyed, aki pedig szívesen tanul, ha már megadatik, hirtelen a kivételezettek táborában érzi magát és csettintésre szeretné, ha kedves tanár-szolga ugrana minden kérésére.

Valami egészséges középút?

És végül, de nem utolsó sorban, az, ami véglegesen kiveri szerintem a biztosítékot tanár kollégáimnál, a tisztelet teljes hiánya. Szinte mindenkitől, akinek eddig nem sikerült megtanulnia angolul, azt hallom, hogy az előző angol tanár milyen egy szar alak volt, és mennyire nem tudott tanítani. De komolyan? Tényleg, attól függ, hogy te megtanulsz-e valamit, hogy ki tanítja azt? Még egy öt éves gyereknél érthető lenne ez a mentalitás, de egy 30 évesnél???

Mindezt potom 2200-2500 Ft (45p) óránként. Ez az órabér nem is lenne rossz, akkor, ha minden órára nem legalább még egyszer annyit kellene készülni, azért, hogy annak az órának óra szaga legyen; valamint, ha nem kellene egyik helyről a másikra vándorolni a különböző órákra, ami igen sok időt és pénzt emészt fel. Kiszámoltam egyszer a tényleges órabérem olyan kb. 850Ft, amennyit ma egy nyolc általánost végzett, fegyvertartási engedéllyel rendelkező örző-védő ember keres a TESCO-ban.

Egyetemre jártunk, próbáltunk valamit olyan jól megtanulni, hogy azt másoknak tovább tudjuk adni.

Ezért cserébe, kapunk egy szar fizetést, néhány keresetlen szót és egy néhány ’kikérem magamnak’-ot … jó arány …

picture source

 

Taníts meg!