A törzshöz tartozás nem játék. A törzsbe tartozás létforma.

A törzs tagjai elfogadják a szabályokat, anélkül is, hogy pontosan tudnák, melyek azok. Azon törzstagok, akik megkérdőjelezik a szabályok érvényességét vagy hitelességét kirekesztetté és nem kívánatossá vállnak.

A törzs szabályainak merevsége illetve lazasága attól függ, hogy a törzs mentalitása mennyire félelem alapú. Minél jobban tart a törzs valamilyen támadástól vagy akár ellenállástól annál merevebbek és átláthatatlanabbak a szabályrendszerei.

A törzsben az ’egyen’ az egyetlen a mindeki által elfogadott szabály illetve megbízható mértékegység. Az egyen betartásával a törzstag jelzi a többi tag felé, hogy elfogadta az ‘ebbe a törzsbe tartozás’ feltételeit.

Az ‘egyéni’ ellenállást feltételez, beláthatatlan és ebből kifolyólag veszélyforrás. Veszély illetve zavar esetén az ‘egyen’ még prominensebben jelzi a törzs felé ’egyenségét’, annak érdekében, hogy biztonság érzetét erősítse, mivel biztonságérzete teljes egészében hovatartozás érzetén és a törzs elfogadottságán alapszik.

A törzsben a jövedelem, határozza meg a státuszt. Bár a törzs nagy hangsúlyt fektet a szellem erősítésére és megkívánja tagjaitól, hogy magasan képzettek legyenek, sem a képzettség, sem a szellemi erő nem alap státuszszerzésre. A bevétel mértéke illetve annak láthatósága határozza meg a törzsben betöltött szerep fontosságát.

A törzs két típusú taggal rendelkezik és ezek a tagok semmilyen formában nem keverednek illetve nem kapcsolódnak egymáshoz: a szűkölködő és a tehetős. Alapjában véve a tagok anyagi léte ugyan azon a gondolkodás módon alapszik azzal a különbséggel, hogy az amelyik koldusnak éli meg magát és úgy érzi, hogy ki van rekesztve a halászási területekről, míg az amelyik jómódúnak éli meg magát, úgy érzi, hogy ő és a komái a halászási területek urai. Ez a társadalmi felosztás közélet független, csupán létérzékelés kérdése.

A törzs a halászó életmódra szakosodott, azon belül is a zavarosban halászás technikájára specializálódott.

Vannak törzsek ahol a halászás tiszta, átlátható vízben történik, annak érdekében, hogy minden törzstag számára láthatóak legyenek a zsákmányolható prédák valamint azok folyamatosan növekvő száma.

A zavarosban való halászás azonban az ’aki kapja, marja’  metódusra épül, mely eljárás azt feltételezteti a halászóval, hogy csak limitált mennyiségű préda található az adott tóban, valamint, azt, hogy az ott található halak megálltak a szaporodásban, így a halászható egyedek száma erősen limitált.

Ennek eredményeként a halászók különféle egyedi szisztémákat alkalmaznak annak érdekében, hogy minél nagyobb mennyiségű limitált szériájú zsákmányhoz jussanak.

Miután a jövedelem teljes egészében a zsákmányolt prédákon alapszik, a törzstagok egymás folyamatos ellenfelei a létért folyó küzdelemben. Minden tag ellenségnek számít, mindaddig, míg családtaggá nem válik.

A család a törzs legnagyobb egysége, amely egyfajta felhőtlen biztonságot nyújt a család tagjai számára. A családon belüli együtt nem értés nem feltételezi automatikusan a kizártságot. A törzsben a vér kötelez.

Ha egy család tag úgy dönt, hogy nem kíván tovább a család alkotó része lenni, véteknek számít, amely nem csupán a családból , hanem magából a törzsből való kizárással jár, mivel a törzs önmagában nem képez semmilyen egységet.

A törzs tagjai és a vezetők közötti információáramlás nélkülözendő mivel része a ’zavarosban halászás’ gondolatiságának valamint az egység teljes hiányának.

A törzstagok különféle céhek keretein belül halászhatnak. A céhek csupán méreteikben különböznek, gondolatiságukban azonban, teljesen egyezőek.

A törzstagok többsége csendes beleegyezéssel zsákmányol mások számára, miközben önmagát és a hozzá tartozókat alig tudja fenntartani. Mivel, azonban, ezen tagok gondolkodás módja a nincstelenség gondolatiságára épül, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy háborogjon és megkérdőjelezze a törzs gondolatiságának és szabályainak abszurditását.

A törzstagok sarcot fizetnek a törzs vezetésének a halászott termékek után. A közteher mértéke mindig egy adott arculat kialakításának illetve a törzs külső megítélésének függvénye. Amikor a törzs többet szeretne magáról feltételeztetni, mint amit valójában nyújtani tud, imázsán próbál javítani, ami gyakran költséges, így extra terheket ró a tagokra, akik ezeket a jó hírnév reményében szótlanul vállalják.

A törzstagok, közös néma beleegyezésüket adják, ahhoz is, hogya törzs vezetése, a kiszabott és beszedett hozzájárulásokon túl bármikor, a legváratlanabb formában is szedhet be plusz illetményeket, ha szükségét érzi rá.

A törzsben a kedvesség egy felesleges illendőség, egyrészt mert nem várható vissza a befektetett erőfeszítésnek a legminimálisabb százaléka sem, másrészt, mert az átverhetőség látszatát kelti, ami veszélyes lehet ebben a halászó közegben.

A törzsben a kegyetlenség erőt feltételez és így biztonságot sugall. Miközben a lágy és elfogadó nem törhet utat magának, mivel gyengeséget feltételez.

A gyenge törzstag életben maradási esélyei silányak. A kegyetlenség és mások gyűlöletének kultiválása megkeményíti a törzstagot annak érdekében, hogy maga ura lehessen, és másokon átgázolva önmagáról és családjáról gondoskodni tudjon. Az együtt érzővel előfordulhat, hogy lemond más javára valamiről, amit azután vagy ő maga, vagy családja nélkülözni fog. Egy a gyengeség nem engedhető meg a törzsben, mivel itt mindenki csupán önmagáért valamint az őt körül velő egység jólétéért él.

A törzstagok rituális formában gyakorolják az egymás iránti gyűlöletük fejlesztését és gerjesztését. A törzsi specifikus média támogatásával a törzstagok változatos felületeket hoznak létre annak érdekében, hogy egymás gyengeségeit, hibáit és gyarlóságait fürkészhessék, valamint azokat megítélhessék és a hozzájuk tartozó tagokat meggyalázhassák.

Ezeken a rituálékon keresztül mindkét fél erősödik. A mocskolódó erősítheti gyűlölködést tartó izmait. A megvetettben pedig el kezdhet végre forrni a gyűlölet. Az egyetlen felület, amelyen keresztül minden törzstag nyer. Van, aki egy feledhetetlen élményt, van aki egy életre szóló tapasztalatot nyer.

A humor és önfeledség érzése a kiváltságosaké, azoké, akik nem tudnak a játékszabályok szerint játszani, viszont rendelkeznek, olyan egyedi képességekkel, amelyre a törzsnek mindenképpen szüksége van. Így a törzstagok és vezetőik hagyják, hogy egy ilyen kisebbség létezhessen a törzsön belül ugyanakkor, a keveredés elkerülése végett, elszeparálva a törzs ’egyen’ tagjairól.

A törzs kiváltságos helyzetben tartja varázslóit, akik többségében semmi hasznosat nem képesek létrehozni, azonban átlagon felüli ön-marketing adottsággal rendelkeznek.

Mivel a törzs tagjai teljes egészében a látható világ rabjai és így nem rendelkeznek azzal, a talentummal, amely bejárást adhatna nekik a láthatatlan világba, így a törzstagok az önjelölt varázslók segítségével remélik a bejárást a tudaton és a láthatón túliba.

Mivel a varázslók többsége, maga is csupán a törzsi lét rabja, így nem tehet mást, mint, hogy az eddiginél is nagyobb zavart kelt a keresőben, annak érdekében, hogy az átverés észrevétlen maradhasson.

A varázslók többsége a nagy szavak bajnoka, a törzstagok pedig a nagy szavak lelkes hívei. A törzs tagjai számára szinte lehelten a saját élmények gyűjtése, mivel álmatlan pillanataik többségét a létért való küzdelemre fordítják. Így a tagok megelégszenek azzal, hogy a nagy szavak árnyékában fürdőzhetnek, miközben a haszontalan varázslókat módos státuszba emelik hozzájárulásaik segítségével.

A törzsbe tartozás élet és halál kérdése.

A törzs vezetősége nem szimpatizál azon törzstagokkal, akik rendelkeznek az úgynevezett ‘nem szükséges tudással’. A kontrolhatóság a törzsi lét alapeleme, amely elem több oldalról is támogatott. A törzsi vezetők nem támogatják a törzstagok szabad gondolkodását illetve arra való törekvését, viszont, mivel a törzs demokratikus formában működik, nem akadályozhatja meg azt. Ennek érdekében, a törzsi vezetők változatos stratégiákat alkalmaznak, annak érdekében, hogy a ’tudás’ és a ’valóság’ rejtve maradjon a törzstagok elől.

A törzsi nyelvi és kultúra sajátosságait a törzs tagjai arra használják fel, hogy létük egyediségét bizonygassák valamint alapot arra, hogy elutasíthassanak mindet, ami ettől eltérő. A törzs többsége úgy véli, hogy minden, ami más az egyben félelmetes és legyőzhetetlen. Ebből kifolyólag a törzs vezetősége igyekszik blokkolni az ’egyéb’ forrásokból érkező információkat azáltal, hogy nem támogatja az információ felvételéhez szükséges képességek kultiválását a törzsön belül.

A törzsi vezetők a törzstagok többségének jóváhagyásával jár el, így képviseli azok elvárásait és érdekeit.

***

Foly. köv. …

 ***

torzs

Ebben az Afrikai törzsben, amikor valaki valami rosszat tesz, a többiek ezt az embert a falu központjába viszik, ahol körbe veszik őt és két napon át nem tesznek mást, mint megosztják a ’rossz-tevővel’, mindazt a  jót, amit ez ez ember eddigi élete során tett. A törzstagok, hiszik, hogy minden ember alapjában véve jó, de hibázik néha; mely hiba nem más, mint támogatásért való könyörgés. Ezzel a rituáléval nem tesznek mást, mint hozzájárulnak ahhoz, hogy a ’rossz-tevő’ újra kapcsolatba kerülhessen ’jó-önmagával’.

A Magyar törzsi lét sajátosságai