Egyre több olyan olvasmány jelenik meg az FB-n, amely azt taglalja a meneküld ügy kapcsán, hogy Magyarország, ismét, valamilyen nagyhatalmi összeesküvés áldozata lett.

Nem lenne már itt az ideje felnőni és végre felelősséget vállalni az életünkért?

Tudom, hihetetlen, de mindenki maga élete kovácsa!

Több mint 100 éve megy már ez – az igen unalmas – műsor, amiben a szegény, szerencsétlen Magyarokat leigázza, manipulálja és kissemmizi valami csúnya, gonosz bácsi – bácsik – és mi kis csöpp árvák, tehetetlenek vagyunk.

Az élet tele van váratlan, kiszámíthatalan eseményekkel. Mi meg állunk mint bálám szamara a hegyen, várjuk, hogy apu – akit gyűlölünk, mert elnyom bennünket és, aki maga sem tudja mit kéne tenni – megmondja, mit csináljunk ebben a helyzetben. Ha nem mondja meg, akkor azért harangszunk rá, ha meg mondja akkor meg ne szóljon bele a dolgunkba.

Lassan el kéne dönteni!

Mindent lehet a történelemre fogni. Ezen a környéken évszázadokon átt lőttek, elnyomtak bennünket … jajajajajaj …  Máshol is lőttek, ugyan akkor mint nálunk. Máshol is volt elnyomás és szörnyűségek, de attól még nem kell szerencsétlen gyermekekké avanzsálni. Attól, még nem kell az egész világot – és egymást – gyűlölni.

Meg lehet maradni felelősségteljes embernek. Vagy azzá lehet válni. Embernek, aki a döntéseit nem az alapján hozza meg, hogy ahhoz majd valaki más, – például apu – mit fog szólni, hanem az alapján, hogy mit kíván meg az ’emberségesség’.  Ahogy nagy költőnk,  Arany János mondta:

„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, 
Ember lenni mindég, minden körülményben. „

Humanity slipping away...

Exodus