Elgondolkodtatott a PÖCS (tájékoztató) megalakulása.

A Maslow féle piramis jutott eszembe, hogy mitha valami elfuserált formában próbálnánk a mi kis hazai piramisunkat építeni. 

Alapjában véve midnen kézdeményezés jó, bár többsége valamilyen Uniós elvárásnak próbál eszetlen módon megfelelni, mégis a szándék megér egy jó szót.

Amiről mindtha elfeledkeznénk, az az alapok megteremtése. Bár azt állítjuk demokráciában élünk, mégis kinézetre mintha diktatúra lenne. Talán ez azért van, mert ‘még nem tartunk ott’.

Ott tartunk még, mint az ovodás kislány, mikor anyja magasarkú cípőjében próbál szaladgálni. Hasra esik. Még nem tart ott fejlődésében, – főleg lábméretet illetően – hogy egy tíz számmal nagyobb cípőt tudjon húzni a lábára.

Talán ott kéne kezdeni, ahol minden kezdődik, ott ahol tartunk. Ha nem tartunk ott, hogy demokráciában éljünk, mert birkák vagyunk – mivel eddig minding valaki megmondta nekünk, hogy miről mit gondoluk és leszoktunk arról, hogy használjuk a szürke matériát, valamint állandóan valaki basztatott azért, amit elcsesztünk – akkor kezdjünk ott. Tanuljunk meg előszőr, talán, önállóvá vállni, például, kérdéseket feltenni és azokra saját válaszokat produkálni. Próbáljuk meg kevésbé gyűlölni magunkat és azt gondolni, hogy a másik azért tűnik jobb kedvűnek, mert nekünk szar kedvünk van. Próbáljuk meg magunkkal kicsit többet foglalkozni, úgy igazán elkezdeni elfogadni önmagunkat, amely lehetővé teszi majd azt, hogy mások felé több együttérzést és toleranciát tudjunk tanusítani.

Többségünk igen okosnak tartja magát, gondolom ez a megemésztett kolbász és könyv mennyiségéből adódik, azonban, a rengeteg tudás gyakorlatba ültetése még igen messzinek látszik. A szeretetteljességről beszélünk és arról, hogy az, hogy néz ki, vagy, hogy azt milyennek gondoljuk. Azonban, mikor helyzet van, amikor a szeretetteljesség és támogatás nem csupán egy szó, hanem tett, akkor nincs mibe kapaszkodnunk. Az, hogy a szeretet milyen érzés, amikor azt annak teljességében megéljük, főként, amikor azt adjuk, arról többségünknek gőze sincsen. Mert azt csak önelfogadáson és itélkezésmentességen keresztül lehetséges. És erről többségünknek gőze sincs, hogy pontosan micsoda. Csak dumálunk róla. Magamat is beleértve.

Messze van még az az idő, amikor mi magunkat és másokat őszíntén és támogatóan tudjuk értékelni.

Photo link

 

És már van PÖCSünk is