Ez valami borzasztó volt. Ahogy ott sétálgattam a szörnyűbbnél szörnyűbb fotók között arra gondoltam, hogy vajon hova tűnt a szépség és a szépségre való ígény. A fotósokat ugyan úgy művészeknek tartom, mint a festőket. Mégis, szinte elképzelhetetlen volt azokban a percekben számomra, ezeket a fotóművészeket széplelküeknek gondolni.

Nem láttam mást, mint emberi drámát és borzalmat. Mindenhonnan vér folyt, emberi test maradványok szétszórva, lerombolt épületek, vagy épp akasztás előtt állók mindenűtt. Borzalom, borzalom hátán. Nem volt olyan kép, amelyen színek lettek volna, amely nem félelemről vagy brutalitásról árulkodott volna.

Mintha a múlt évben elveszítettük volna minden emberségünket.
És ezek a díjazott alkotások, a jók legjobbjai.

Hova tűnt a szépség? Nem hiszem el, hogy nem történt az elmúlt évben semmi hírértékű, amely szépségről, az emberi jóságról, szeretetteljességről vagy együttérzésről tanúskodott volna.

Nem megyek több WordPress Photo Kiállításra. Punctum!

Wordpress2 Wordpress3 Wordpress4 wordpress5

Soha többet!