“Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gõgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.

A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.”

A szeretet himnusza.
Pál apostol elsõ levele a korintusiakhoz
Forrás

Oszt mindenki elgondolkodhat (ha akar) azon, hogy végülis, mit jelent számára ‘keresztyén’ embernek lenni. Vagy épp hindunak, muzlimnak, zsidónak, stb. Mert, mindegyik egy és ugyan arról szól(na) …

“…

Mi itt, ennél az asztalnál, és még százak a háromszintes épületben, ezrek kint az utcákon, pasticceriákban, piacokon, tízezrek a munkahelyeken, mi javarészt kilógunk abból az egyenruhából, amit a Fidesz többségi és egyedül helyes viseletként akar jó ideje és egyre inkább kötelezővé tenni. Amikor a miniszterelnök Európában (és milyen szomorú, hogy Európát lassan mind egyfajta “másik helyként” azonosítjuk már, nem közös otthonként) azzal érvel, hogy Magyarország keresztény ország, akkor tudatosan hamisít egy meghaladott történelmi tényt aktuális nemzetkarakterré, illetve, és ez még ijesztőbb, hivatalos államdefinícióvá. Pedig Magyarország nem keresztény ország, Magyarország egy szekuláris állam, amelynek nincs, megint mondom, nincs közös-, pláne államvallása.

Itt, szemben, az olasz és francia fiú párosa semmivel sem “bűnösebb”, mint egy átlagos magyar. És mondom az igazán lelombozó hírt: ők itt körülöttem, ők fognak győzni. Európa egyik legnagyobb múltú egyetemén tanulnak, több nyelven beszélnek, a diplomaszerzés után két kézzel fognak kapkodni utánuk a legnagyobb nemzetközi cégek, a szakembereket kereső kormányok.

Nem vagyok keresztény, ahogy más vallásom sincsen. Olaszországban járva könnyen belátható, miért nem baj ez így 2015-ben: minden utcasarkon gyönyörű templomokat találni, amelyek például a 15. században még kiválóan összegezték az emberiség technikai, tudományos, művészeti stb. csúcsteljesítményét.

Tisztelet illet meg mindenkit, akit buzgó és őszinte vallásgyakorlóként él (tehát például a kereszténység egyik legfontosabb parancsát követve a pályaudvarokon keni a kenyeret és osztja a takarókat a rászorulóknak). De jónak lenni, embernek lenni, az szerencsére nem keresztény-monopólium. Nagy bajban is lennénk, ha arra kéne várni

De addig is, tennék egy gyenge kis jogfenntartó nyilatkozatot. Amikor legközelebb elhangzik a “Magyarország keresztény ország” meg a “mi, magyarok, keresztények vagyunk”, akkor tessenek hozzágondolni legalább, hogy kivéve Ceglédi Zoltán. Nem vagyok rá büszke, nem is szégyenkezek miatta, csak szeretném közölni, hogy nem rólam és nem az én nevemben beszél – megkérdőjelezhetetlenül magyar vagyok, de nem, nem vagyok keresztény.”
Szerző: Ceglédi Zoltán

Teljes cikk itt

Kereszténység így meg úgy …