Egyik ismerősöm két hónappal ezelőtt megkapta a társ hitelkártyát. Rögtön kiderült, hogy a kártya valamilyen oknál fogva nem működik. Bár már többször is járt a bankban, senki sem tudja megmondani, hogy pontosan miért nem lehet aktiválni a kártyáját.

És itt van vége a történetnek. Mivel ismerősöm nem veri az asztalt a bankban, hogy akkor talán küldjenek egy új kártyát, vagy találjanak valami megoldást. A bankot bedig nem igazán érdekli, – látszólag – hogy ismerősöm tudja-e használni a kártyáját vagy sem.

A legutóbbi állás szerint megnézik mi történt és jelentkeznek. Ennek kb. egy hónapja.

Gondolom, egy spirituálisabb beállítottságú ember ilyenkor magába tekint, és eldönti, hogy valójában neki erre a kártyára nincs is szüksége. Azzal ami történik, csupán az élet szeretné tudtára adni, hogy ennek a kártyának nincs igazán helye az ő életében.

Ismerősöm, szerintem, nem különösebben spirituális, inkább csak Magyar. Jobb nem rázni azt a haraszt, abból csak baj lehet!

Azonban, amikor találunk egy ‘ellenséget’, aki ellen felemelhetjük hangunkat, aki majd megfizet minden galádságért, amit eddig elszenvedtünk és minden harcért, amit eddig nem harcoltunk meg saját érdekünkben, akkor tele torokból üvőltünk és szitkozódunk.

De, az akiért valójában soha nem emeljük fel a hangunkat, akiért soha nem harcolunk, azok mi magunk vagyunk!

Mindaz, amiért NEM harcolunk!