Azt mondja a gyermek, hogy anyja nem szereti.

Kérdem, miért gondolod, hogy nem szeret?

Aszondja, azért nem szereti már, mert kettest hozott történelemből … de hát érsem meg, mondja, nem lehetett jobban megcsinálni, mert csupán 20 percet kaptak egy két oldalas témazáróra, ami neki nem megy … meg hát nem is jó ő töriből, meg minden, de annyira tanult …

De, mondom, attól még tuti szeret anyád, mert nem megy a töri!

Nem, mondja az épp csak 12 éves fiú gyermek, nem szereti, mert mikor rossz jegyet kap nem kedves vele, mindaddig, amíg a rossz jegyet ki nem javítja, és legalább egy hétig éjt nappallá téve tanulnia kell, amiről anyja meg is győződik. Ja, és nem játszhat a komputeren sem.

MIVAN?

A töri tanár sincs igazán magánál, de anyukának is el kéne gondolkodni azon, hogy miért vonja meg a szeretetét a gyermekétől azért, mert rossz jegyet hozott. A gyerek értéke az általa elért eredményektől függne csak? Némi feltétlen szeretet? Gratula kedves anyuka!

Mindezek után a délután 4 óra körüli dugóban megtapasztalhattam milyen az olyan felnőtt, akinek ilyen jó fej töri tanára és anyukája volt gyerek korában.

A környéken, ahol lakom a jelző lámpák nem jellemzőek, a vasuti átjárót kivéve, így a mellék utakról való kikanyarodás teljes egészében emberi kedvességen illetve nyomuláson múlik. Nos, nem ecsetelem,  hogy mennyi időbe és hány keresetlen tekintetbe került kikanyarodnom.

Majd egy teherautó  miatt feltorlódott forgalomban egy porsche hodályt vezető kultúrlény fogta magát és úgy előzőtt meg egy teljes kocsisort belterületen (útpadka nélkül), hogy közben a susnyásba kényszerítette a teljes szembe jövő kocsi sort.

Ízgalmas nap volt ez is …

 

photo source
A hard day’s night