Henri Nouwen

A halállal szembenézve felismertem, hogy nem a szeretet köt az élethez, hanem a feloldatlan harag. A szeretet, az igaz szeretet, amely belőlem vagy felém árad, szabaddá tesz, hogy meghaljak. A halál nem tenné semmissé ezt a szeretetet. Éppen ellenkezőleg, elmélyítené és megerősítené. Azok, akiket szívből szeretek, és akik szívből szeretnek, meggyászolhatják a halálomat, ám a hozzám fűződő kapcsolatuk csak megerősödne és elmélyülne. Emlékeznének rám, részükké válnék, és így tovább vinnék szellememet az útjukon.

Nem, az igazi küzdelem nem a szeretteim itt hagyása volt. Az igazi küzdelmet azoknak az embereknek a hátrahagyása jelentette, akiknek még nem bocsátottam meg, és akik nem bocsátottak meg nekem. Ezek az érzések hozzákötöztek régi testemhez, és nagy szomorúságot okoztak. Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy mindenkit az ágyam köré hívjak, aki haragudott rám, vagy akire haragudtam, és átöleljem őket, bocsánatukat kérve s megbocsátva nekik.

Rájuk gondolva felismertem, hogy számtalan olyan véleményt, ítéletet, sőt elítélést képviselnek, amelyek e világ rabjává tettek engem. Kis híján úgy festett, mintha energiám nagy részét korábban arra fordítottam volna, hogy bebizonyítsam a magam és mások számára, hogy igaz az a meggyőződésem, mely szerint egyesekben nem lehet megbízni, mások kihasználnak vagy megpróbálnak félrelökni, emberek egész csoportjai vagy osztályai pedig nem ütik meg a mércét. Így folyamatosan tápláltam magamban azt az illúziót, hogy feladatom az emberi viselkedés értékelése és megítélése.
Amint az élet kezdett bennem kihunyni, mély vágyat éreztem arra, hogy megbocsássak és nekem is megbocsássanak, hogy megszabaduljak minden méricskéléstől és véleménytől, és szabaddá váljak az ítélkezés terhétől. Ezért a következőkkel fordultam Sue-hoz:
– Kérlek, mondd meg mindenkinek, aki megbántott, hogy tiszta szívemből megbocsátok neki, és kérj meg mindenkit, akit megbántottam, hogy ők is bocsássanak meg nekem.

Henri Nouwen: A tükrön túl

Forrás

candles 01

 

A halállal szembenézve