Majd le szakad a vállam a szatyor súlya alatt. “Látom, a kosár tartó aztal lábát még mindig nem csinálták meg!” – jegyzem meg bosszúsan az Aldiban.

A bevásárló kosarat (nem a guri-gurit, a kicsit) le kell adni a szalag elején, a végén pedig, természetesen, a saját kosárkába vagy szatyorba kell pakolni a megvásárol árut. Érthető.

Az Aldiban pénztáros pult végén, vagy egy asztalka szerűség kis lábbakkal, amire a szatyrokat/kosarakat lehet(ne) helyezni, azért , hogy a szegény vásárlónak ne kelljen megszakadnia, miközben a szatyrába pakol. (Nagyon hálás tudok lenni ezekért az apró figyelmességekért!)Amikor ez a szuper kis alkalmatosság épp nem működik, a vásárlónak egyik kezében a szatyor lebeg, a másikkal a már épp a földre leesni készülő termékeket kapkodja el sebtében és tömködi bele a leszakadni-akaró-karján-lifegő szatyrába.

Na ez a kis asztalka volt lehajtva (ismét), hogy ne lehessen használni. Miután igen sokat vásároltam, egy idő után nem bírtam tartani a szatyrot, az áru viszont jőtt ezerrel át a kasszás nő kezei alatt …

“Nem, már megcsinálták.” – mondja, “Azért nincs felhajtva, mert nem tudok innen kimenni, ha fel van hajta, és innen bentről nem tudom lehajtani.”

Egyéb megoldás?? ‘Micsoda szerencse, hogy a te kényelmed fontosabb, mint az egyém.’ – gondoltam, ‘végülis én csak egy vásárló vagyok, aki épp most hagytam itt a fizetésedet!’

kép forrás

Mi a fontosabb?