Attól tartok, nem brazil szappanopera ez itt egyáltalán, hanem a magyar való. Ez az ember, nem mellesleg nő, aki kiemelkedő munkával az életét tette fel arra, hogy a sportnak éljen és hazája dicsőségét öregbítse, számomra mégis az egyetlen igazán hiteles forrás ebben a történetben. Annak ellenére, hogy lehet azt mondani, hogy ez a második manőverezés túlmutat a “regenerációs rutinon”, már mindent megkapott, igazán befoghatná a száját. Tulajdonképpen nem is értjük, mi a baja. Szegény Gyárfás pedig hogy próbált a kedvében járni, egyből utalta a 12 milliót.

Talán még az a kérdés is jogos lehet, hogy miért nem érzi megtiszteltetésnek a világbajnokság népszerűsítését? Elment ennek a józan esze? Ha annyira szereti-imádja Magyarországot, akkor mire ez a hisztéria? Nála sokkal rosszabb körülmények között is lett már magyar sportolókból világklasszis. Akkor meg?

Hát ez az, hogy nem értjük. Nem értjük, hogy lehet az, hogy valaki leszar 12 milliót (soha nem láttam ennyit egy helyen) ahelyett, hogy örülne, hálásan hajbókolna és eltűnne a balfenéken, hogy legközelebb csak akkor halljunk róla, amikor felcsendül a magyar himnusz, mert ő áll ott a dobogó legfelső fokán. Nem értjük, mert mi még soha nem láttunk olyat, hogy valakit nem lehet pénzzel levenni a lábáról. Nem értjük, hogy a világ vad tempóban rohan el mellettünk, és nem lehet már 20 évvel ezelőtti dicsőségekre építve, egy-egy kiemelkedő tehetség nem várt sikereinek fényében sütkérezve dagonyázni a korszerűtlen, elmaradott úszótechnika jelenében, hogy majd csak lesz valami.

Teljes cikk

Lehet-e Katinkát táncba vinni …