Az “empaták” azok, akik túlságosan is képesek együtt érezni másokkal. Képesek átérezni mások minden rezdülését, örömét, fájdalmát, és ennek megfelelően gondoskodnak róluk. A nárcisztikus személyiség ezzel szemben annak érdekében, hogy megbirkózzon szégyenérzetével, másokat okol, és mindent megtesz, hogy bebizonyítsa saját különleges mivoltát. A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok. Ezért lesznek arrogánsak, önelégültek,látszatra nagyon magabiztosak. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik, csak más, hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket.

A nárcisztikus személyisége a manipuláción alapszik: megtartva pozíciójukat mások felé akarnak tornyosulni és irányítani – ez számukra kulcsfontosságú. Tehát: minél több szeretetet és odaadást ad egy empatikus személy, annál erősebbnek érzi magát a nárcisztikus személyiség. És minél erősebbnek érzi magát, az empata egyre inkább csúszik bele az áldozat szerepébe. És akkor itt jön az éles váltás: az empata felveszi a nárcisztikus bizonyos jellemvonásait, és minél többet van a társaságában, annál mélyebb lesz a sebe – ezzel kialakul az ördögi kör.

Ilyenkor persze hiába fordul a nárcisztikushoz, ő nem óhajt gyógyítani, nem érdekli a másik fájdalma. De mindezt persze nem nyíltan mondja ki: karizmája és manipulációs képessége segítségével szépen lehámozza magáról a felelősséget és áthárítja másokra.

Cikk itt

Nárcisztikus vs. em-pata