Anyám, mint egy jó mostoha, minden reggel, mérget készít a családnak. Sodorja a cigiket halomra, amely, bár lassan, megöli a szervezetüket. Felgyorsítja az öregedést és hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet védekezése a belé ömlő méreg ellen fel tudjon lépni. Mindannyian úgy köhögnek, mint a tüdőbetegek – valószínűleg azok is már – mégsem hajlandóak észrevenni azt a visszafordíthatatlan pusztítást, amit nap mind nap végeznek a szervezetükben. Lehet nem is akarják észrevenni. Lehet pont ez a cél.

Úgy tűnik, mintha ennek a generációnak, a közvetlenül a második világháború után születetteknek, a halál lenne a mozgatóruhójuk. Mint valami titkos cél, az élet élvezete helyett a halál felé rohannak lélekszakadva. Úgy tűnik kívülről, mintha más vágyuk sem lenne, mint már nem ebben a világban lenni. Csak innen el!

Nem tudom, hogy ez amiatt van-e, hogy, akikből fogantak rengeteg halát és pusztítást láttak maguk körül, amelynek a félelmét és borzalmát aaz anyatejjel együtt áramoltatták át gyermekeikbe is, vagy, egyszerűen ’56 megélése miatt.

Ennek a generációnak talán több borzalom jutott, mint bármelyik előzőnek, főleg amiatt, mert, ők maguk nem voltak tényleges résztvevő, csupán utózöngéi majd szemlélői a borzalmaknak. A nagy háborúk után születtek, de a rettegés mégis ott lebegett a szülők feje felett, amikor ők megfogantak, illetve tehetetlen gyermekekkénént nézték végig szüleik és fiatal társaik lemészárlását, néha páholyból.

Ahogy elnézem a szüleimet és a generációjukat, végtelen szomorúság tölt el a lassú öngyilkosság látványától. És itt nem csak az eszeveszett dohányzára, vagy az alkoholizmusra gondolok, amely ezt a generációt zsigerig ette, hanem az elme teljes zavarára, a kényszeredettségekre, a rettegés olyan mélységeire, amely az embert eszetelenné teszi.

Vagyontól, életszinvonaltól, iskolázottságtól, és egyébb megélt tapasztalatoktól függetlenül, ebben a generációban a keserűségé és gyűlöleté a vezényszó, no meg a paranoia. És bár kifelé látványosabb, az öngyűlölet mértéke sokkalta nagyobb annál, mint, ami látszik.

És így érkeztünk meg az öngyilkossághoz. Csak az az ember képes önmagát, nap mind nap halálra ítélni, könyörület nélkül, aki önmagát mindennél és mindenkinél jobban megveti.

 

Pic source – kuleszka.tumblr.com

Az öngyilkos generáció