“Az egyik legjobb mintaátadás a személyes minta, és minél idősebb a gyerek, annál inkább ez számít.” – mondta Kozma-Vízkeleti Dániel – “Nem az a lényeg tehát, hogy mit mondunk a gyereknek, hanem az, hogy mit csinálunk. A másik, ami működni szokott – bár néha nem segíti az életünket – az a küldetések és hiedelmek átadása, az elrebegett félmondatok vagy hosszú példabeszédek arról, hogy a szülők milyen sorsot, milyen programot szánnak nekünk. A “haladj meg, nőj túl minket, te legyél sikeresebb nálunk” üzenet például egy felhatalmazás arra, hogy belevághatunk a dolgokba, próbálkozhatunk, van esélyünk.A “látod fiam, hiába küzd az ember, úgyse sikerülhet” üzenet ennek épp az ellentéte: a tehetetlenséget közvetíti, így nem motivál a próbálkozásra.”

“Ezek a minták önbeteljesítő jóslatként működnek: ha ezek irányítják a viselkedést, az élet igazolni is fogja ezeket. Ami a mintaátadásban nem nagyon válik be az a rizsa, a hiteltelen elvárások megfogalmazása, vagyis az, amikor a szülők nem a saját elvárásaikat közvetítik a gyereknek, hanem a szomszéd nénijét, a tanítónénijét, vagy éppen a rádióban hallott pszichológusét. A gyerekek megérzik, ha egy elvárás nem a sajátunk, és amit nem képviselünk hitelesen, azt kiszelektálják. Éppen ezert azt gondolom, hogy szülőként felelősségünk és feladatunk, hogy rostáljuk a saját elvárásainkat, és azokat közvetítsük a gyermekek irányába, amik tényleg fontosak, amik szerintünk építőek, amik például nekünk segítettek az életutunkon. Ezeket viszont valóban érdemes közvetíteni, hiszen a gyereket gazdagítja, ha nem csak feltétel nélküli szeretetet, hanem elvárásokat is kap. “

Teljes cikk -divány

Illusztráció

Azok a bizonyos minták!