Az ember szemrebbenés nélkül átkülde a május havi elektromos számlát mondva, hogy akkor a fele a miénk, mert ott laktunk náluk 13 napot.

Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam „hogy is van ez????” Aszondja, abban állapodtunk meg mielőtt jöttetek, hogy mindennek a felét álljátok. Csak épp az nem derült ki, hogy mi az a minden. Sajnos, ahelyett, hogy lecsekkoltam volna, abban a hitben voltam, hogy a kimondott összegekről van szó, ami 4oo EUR volt. Mivel nem maradtunk 2 hetet csak 13 napot, pluszban segitettünk embernek és asszonynak pakolni, takaritani a költözéskor, és költözködni is, csak 19o EUR-t fizettünk a 13 napnyi szállásra. Nem olcsó, nem is túl drága bár a helyhez és a körülményekhez képest nem mondanám olcsónak.

A szobánkból csak ritkán jöttünk ki, mert nem volt hova tenni magunkat. Bár 4 hálószobás lakásban voltunk, abból hármat teljes egészében az ember és asszony lakott be. A nappaliban talpalatni űlőhely sem volt. Két szobában ment folyamatosan a plazma TV valamint komputerek, szerverek és midenféle technikai kütyük fogyasztották az áramot éjjel-nappal rendületlen. Mi egy hajszáritót használtunk és két laptopot.

Az ebédlőben lévő asztalt időnként lehetett csak evésre is használni, de én inkább álltam. Mikor költöztek, kedvességből és, mert azt gondoltam naivan, hogy alapjában véve segitőkész emberekre reltem bennük, kitakritottam a konyha szerkényeket. Egy szó köszönet nélkül. Bár nem azért csináltam, feltétlen.

Az átküldött számla, amelyről kiderült, hogy csak az első volt a sokból – áram számla kétszáz  valahány EUR-ról szólt, aminek a felét nekünk kellett volna a 19o EUR szoba dij felett fizetni. Az, hogy mi tized annyi áramot sem használtunk az alatt a két hét alatt amikor ott laktunk náluk, valamint, hogy azt sem tudjuk, hogy kik és hányan laktak ott előttünk és milyen áram fogyasztást eredményezett az ottlétük, egy cseppet sem volt zavaró körülmény. Nekünk se szó, se beszéd fizetni kellett volna, mert ez volt a megállapodás.

Ha értettem volna első körben, hogy ember azt várja tőlem, hogy az ő és a vendégei által generált energia számlát velem fogja kifizettetni, TALÁN, soha nem vettem volna ki az a rettenetesen zajos (épitkezésre nézett az ablak) szobát.

Azt feltételezem, hogy más sem.

Ez az eljárást tisztességtelen és végtelenül bántó. Azt hiszem ezt hivják ’beprobálkozásnak’. Hátha annyira elvetemülten hülye vagyok, hogy bármit kifizetek. Sajnos a kezdeti mosolygás és barátkozó mentalitás eltűnik egy szempillanat alatt, amikor úgy érzed piócák lebzselnek rajtad.

Az az ember, aki már másfél éve lakik egy lakásban, amelynek egyik szobáját rendszeresen kiadja, az pontosan meg tudja mondani, hogy milyen plusz költség várható, egy két-hétre szobát bérlő párocska esetén, és ha tisztességesen akart volna ember eljárni, ezt már előre közölte volna. És akkor én is abban a helyzetben lettem volna, hogy el tudom dönteni, vajon szeretnék-e ezért az üsszegért szobát béreli a világ végén, avagy sem.

A vita során szóba került már minden, hogy ki mit mondott, milyen hangfelvétel készült, vagy mégsem, és, hogy mi van a honlapon irva, amelyek többségéről erdetileg szó sem esett.

Végtelenül sajnálom, hogy ismét elkövettem azt a szarvas hibát, hogy nem csekkoltam le pontosan megérkezésünkkor, hogy mennyi az annyi. Bár nem biztos, hogy kiderült volna, mert szerintem voltak bizonyos rejtett tényezői is az ott lakásunknak, például az angol tudásunk. Részemről ingyen leforditottam egy lakás szerződést, azért, mert naivan azt gondoltam, hogy ezek az emberek kölcsönös segitség nyújtásban gondolkodnak.

Azt már nem is emlitem, hogy megbeszélésünk értelmében június 1-ig vettük ki a szobát, majd az első három nap után megtudtuk, hogy már egy hét után mennünk kell, mert ők úgy döntöttek előbb költöznek ki a lakásból. Szerencsénkre ez nem történt meg, mert ahová tovább költöztünk volna, nem jött össze, és az ő új házuk sem készült el időre.

Bár tudtam volna, hogy mindaz, amiről, eleinte azt gondoltam, hogy kedves segitőkészsége egy olyan embernek, aki nagyon rá van szorulva mások támogatására, az inkább egy erősen limitált ember kapálózásának csápjai voltak csak.

Természetesen mi vagyunk a szemét gazemberek, akik átvágták a jó szándékú, kedves, csupán mindenkinek segitséget nyújtani próbáló párocskát. Feltételezzük egy pillanatra, hogy tényleg egy suttó vagyok. De tényleg, ha az állitásod igaz, miszerint abban állapodtunk meg, hogy én majd MINDENNEK A FELÉT ÁLLOM, te azt gondoltad, hogyha elém tolsz majd egy 5oo vagy akár 1ooo EUR-ólól szóló villany vagy viz számlát, annak majd én szótlan kifizetem a felét? Ezt te tényleg igy gondoltad? Ez egyszerre végtelenül naiv és arcpiritóan gazember hozzállásra is vall.

Próbálok lehiggadni és úgy csinálni, mintha mindez OK lenne. Tudom én generálom a tapasztalataimat, mégis szomorúan szemlélem ezeket a fejleményeket. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, és bizom abban, hogy utam során egyre több velejéig jószándékú emberkével hoz össze a sors.

IMG_8386

A lakás story